Közönség előtt bemutatta a Vörösmarty Színház Az ember tragédiája 2.0-át október 30-án, amely a XXI. század egyik legnagyobb színháztörténeti vállalkozását örökíti meg. Színre lépett a Vörösmarty Színház teljes társulata, hogy négy kortárs író (Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál) által fémjelzett Az ember tragédiája 2.0 című előadásban életre keljen a történelem.
„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”
Luther gondolatait szem előtt tartva, mégis bízva bízunk abban, hogy a világvége nincs olyan közel, de két éve, Az ember tragédiája 1. című előadás bemutatójának alkalmából a székesfehérvári Jávor Ottó téren az előadás négy rendezője (Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János) elültetett egy díszalmafát, amely a mostani bemutatóhoz kapcsolódva kapott egy emléktáblát. Az almától ugyan még nem roskadozik a kis növendékfa, de a Darvasi László, Márton László és Závada Pál jelenlétében leleplezett emlékkő talán segít majd, hogy megerősödjön.
– Mi, az alkotók az emberiség példáján keresztül szólítjuk meg a fehérvári közönséget – mondta a Délfrancia színt és a keretjátékot jegyző Márton László, mielőtt leleplezte az emlékkövet, majd a színtársulatot méltatta, amely e nehéz időben is nekirugaszkodott ennek az embert próbáló, hatalmas feladatnak.
Az ipari forradalomtól David Attenborough-ig
Az ember tragédiája 2.0 története felöleli a XX. század és a jelenkor legfontosabb állomásait, hogy próbára tegye az embert. A Titanic színnel elkezdődik a modern ember botorkálása az egyre gyorsuló világban, ahol Ádám (Trokán Péter) ünnepelt mérnökként száll fel a huszadik század szimbólumának is tartott, hullámsírra kárhoztatott Titanicra, ahol még „csak” a magánember és sikeres ember kerül antagonisztikus ellentétbe egymással:
„A hajó, mint szimbólum a legnagyobb műszaki csodának nevezhető építmény volt, amit az Ádám nevű mérnök tervezett. Ő a tökéletességet úgy élvezi ki és éli át, hogy közben elfelejti, hogy van egy felesége is, meg van egy magánélete. Az egyéni teljesítménynek a mirákuluma, hogy „úristen, ezt mind én csináltam” nem fedheti el, hogy kit kell, hogy szeressek. Hogy nekem van más dolgom is a világon, nem csak ez jelenti a csúcsát az emberi teljesítménynek, hanem az, hogy úgy veszek részt az életben, hogy dolgozni, meg szeretni is tudok.”
A színben Évát megtestesítő Tóth Ildikó szerint a történelemben nincsenek éles kontúrok, határok:
Nem tudjuk soha azt mondani, hogy valaminek pont itt vége van, vagy ott kezdődik. Az őrületes ipari forradalmaknak egyik csúcsa a Titanic megépítése és elindulása. Ugyanakkor a kapitalizmus embertelensége, a pénz- és gyarmatéhsége, ami mindent bedarál. Egyéni sorsokat és a humánumot, ha úgy tetszik. Itt találkozik egy személyes sors és érintettség Éva személyében, hiszen a XIX. század végén már bőven voltak olyan női mozgalmak, amelyek próbálták kiharcolni a nők egyenjogúságát.
Innen jutunk el a történelem viharain keresztül a jelenkorba, ahol az ember már nem a belső világával kénytelen küzdeni, hanem az általa teremtett pusztulással. Sokan, mégis talán leghitelesebben David Attenborough húzta meg a vészharangot, amelyet Az ember tragédiája 2.0 Csendes-óceáni színe megmutat a maga szeméthegyeivel együtt. Ahogy az Évát (azaz Bryant) játszó Ballér Bianka is fogalmazott:
„Reméljük, hogy aki beül, elgondolkodik azokon a felvetéseken, hogy hogyan tudnánk arra figyelni, hogy csökkentsük a környezetszennyező dolgokat, akár csak azzal is, hogy ne vegyünk mindennap öt műanyagpalackos üveget, vagy gyűjtsük szelektíven a hulladékot. Azokra az apró dolgokra figyeljünk, amik valóban nem nagy dolgok, mégis fontosak. Ha csak mindenki ilyen apró dolgokat megtesz, akkor azzal már nagyon sokban hozzá tudunk járulni valamihez.”
Ünnepi fénybe öltözve
Az ember tragédiája 2.0 előadás tiszteletére a teátrum is új köntöst kapott, zászlókkal feldíszítve készült az ünnepi pillanatra, amelyet különleges fényjáték is kísért a Vörösmarty Színház homlokzatán.
…és mégis egyek vagyunk!
Év végégig látogatható a Vörösmarty Színház emeleti Galériájában Kocsis András Sándor, egy valódi reneszánsz ember tárlata. A karantén időszak alatt készült az a tizennégy festmény, amely Kocsis András Sándor kiállításának gerincét adja. A művész egyébként harminc éve igazgatja az egyik legnagyobb magyar könyvkiadót, a Kossuth-ot, amelynek gondozásában szeptemberben jelent meg Az ember tragédiája 2.0 kötet is.
„Van, amibe próbáltam humort, némi szarkazmust belevinni, lásd a Picasso kék korszakából a vasalónő Dalíval összehozva, akinek éppen az Elfolyó idejét vasalja. Sokan megkérdezték, hogy honnan jönnek ezek, nagyon nehéz erre válaszolni, ezek jönnek.”
