Rotschild Klára a divat nagyasszonya, a magyar divat legendája, aki sosem tanult varrni, nem volt divattervező sem szabász. Hogy lett mégis Givenchy barátja egy életen át? Valóra váltani egy álmot nehéz, de Rotschild Klára ebben is példakép volt. Megmutatta a világnak, hogy lehetséges a lehetetlen.
Rotschild Klára 1903. februárjában született, édesapja Rotschild Ábrahám női szabóként, édesanyja Spirer Regina varrónőként dolgozott. Első szalonjukat a saját lakásukban rendezték be, melynek egyik szobája varrószobaként, a másik divatszalonként funkcionált. Klára és édesanyja szülei válása után a Dorottya utcába költöztek, itt Pest belvárosában nyílt meg a második Rotschild szalon. Miután Klára feleségül ment a textilkereskedő családból származó Glücksthal Pálhoz, megalapította saját divatszalonját, amit a Rotschild szalon harmadik divatszalonjaként tartottak számon. Szüleitől eltérően ő a fiatal arisztokráciának szánta ruháit. Érdekes személyiséggel áldotta meg a sors. Beleszületett a divat szakmába, ám sem divattervezői, sem szabászati, sem varrónői végzettsége nem volt. Szüleitől sikeresen ellesett minden fortélyt ám varrni, szabni sosem tanult meg. Viszont akkoriban úgy tartották, hogy agya lefényképezi a ruhákat. Ha meglátott egy érdekes ruhát a kifutón pontosan meg tudta mondani később milyen volt a szabása, hol volt rajt a zseb, milyen díszítést kapott az adott darab. Körül vette magát tehetséges varrónőkkel, szabászokkal és grafikusokkal. Bejáratos volt Párizs nagy divatszalonjaiba és meghívást kapott minden divatbemutatóra, sőt abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy a bemutatók után bemehetett a kulisszák mögé.
Mivel a felső tízezerrel dolgozott ezekre a bemutatókra magával vitt egy szabászt vagy egy tehetséges rajzolót, aki meg tudta örökíteni, amit szeretne. Azt beszélték, hogy amikor meglátott egy új ruhát máris tudta az kinek fog jól állni vásárlói közül és kuncsaftjának ízléséhez igazította. Ő hozta el Magyarországra a párizsi divatot, ő tervezte Farouk király első házasságakor a násznép ruháit. Ki is utazott az eseményre, ahol Farouk királytól egy domborműves karkötőt kapott, amit élete végéig viselt. Ez az esemény világhírűvé tette Klárát, felemelte a nagyok közé. A sikertörténet töretlennek látszik, egy igazi tündérmese. A fiatal lány álmokkal telve elindul a világban és azzá válik, amivé szeretne. Azt hihetnénk nincs megállás, határ a csillagos ég. De eljött a második világháború.
Rotschild Klára egész családját deportálták. Hogy hogy ő maradt életben azt a mai napig homály fedi. Szülei Auschwitzban haltak meg, férje munkaszolgálatosként vesztette életét 1944-ben. A világháború végével Klára nem kapott vissza mindent. A család divatszalonjait államosították, ő újságárusként kereste kenyerét. Majd valami csoda folytán, ami talán tehetségéből fakadt, visszaküzdötte magát. Visszakapta lakásukat, ami persze nem lehetett a magántulajdona csak bérlőként lakhatott benne a szocializmus jegyében. Visszakapta szalonját is ami szintén nem lehetett az övé, de dolgozhatott benne állami alkalmazottként. Viselkedése arisztokratikus, öltözködése a felső tízezerhez csatolta abban a korszakban amikor mindenkit egyenlővé akartak tenni. Neki mégis sikerült a lehetetlen, elfogadtatnia magát a rezsimmel, kivívni helyét a divatszakmában újra. Bár a divatszalon állami intézmény lett az emberek mégis az ő nevéhez kapcsolták. Úgy is vezette mintha a sajátja lett volna. Az állam megfigyelte külföldi útjai miatt, de semmilyen bejegyzést nem találni róla azon kívül, hogy útjain mindössze anyagot gyűjtött. Professzionalista volt, beosztottjaitól rengeteget követelt ahogy magától is. Sosem érte be kevesebbel, mint a tökéletessel. Elhozta Magyarországra a Haute couture-t.
A Haute Couture-nek nagyon szigorú szabályai vannak. Még értelmezése is magas szabászatot jelent. A Haute Couture mindig egyedi megrendelésre készül, magas minőségű drága, ha lehet a legdrágább anyagokból. Néha a díszítésében találkozhatunk arannyal, de még gyémánttal is. Klára ruhái kézzel varrottak voltak, ezek jól láthatóak a még máig fennmaradt darabokon is amit láthatunk Oláh Kata Rotschild Kláráról készült életrajzi filmjében is. Klára különleges manökenekkel dolgozott, akiknek alakja tökéletes volt, de ezt Klára kevésnek tartotta, a szépség önmagában nem volt elég neki. Manökenjei több nyelven beszéltek és nagyon okosak voltak. Véleménye szerint ez volt az igazi szépség. Manökenjeit Rotschild-lányoknak nevezték. A kor leghíresebb modelljei Pataki Ági, Patz Dóri, Csató Mari, akik Rotschild lányok is voltak, még ma is nagy tisztelettel beszélnek a divat nagyasszonyáról. A kor elitjének varrta ruháit, vevőköréhez tartozott Kádár Jánosné, Jovanka Broz, de a kor jó pár híressége is megfordult a szalonban. Olyan nagy nevekkel dolgozott, mint Psota Irén de Gábor Zsazsa is megfordult szalonjában. A közös munka Gábor Zsazsával nem volt egyszerű, a művésznő hisztizett, pár ruhát széttépett, majd a megrendelt ruhákat elfelejtette kifizetni. Aminek az lett a következménye, hogy egyéb más mellett ezért is kitiltották Magyarországról. Rotschild Klára nem volt varrónő, sem ruha tervező. Arisztokratikus személyisége hagyott némi kívánni valót maga után. Hiú volt pedig kora nem tartotta kifejezetten szépnek. Sok mindent átélt, ami ma bárkit összeroppantana. Mindenét elvesztette, szakmájában amatőr volt mégis a világ leghíresebb divattervezőjévé vált. Példakép és példa egy személyben.
Ma mikor elítélik és lealacsonyítják a „tanulatlan” úgyszólván amatőr művészeket a művészet minden terén, itt egy nő, aki naggyá vált. Aki megmutatja ma is, hogy a környezet gondolkodása megváltoztatható. Hogy kemény munka és tehetség kell mindössze, hogy egy álom valósággá váljon. Rotschild Klára nem csak a divat királynője volt, hanem valaki, akiről ma is példát vehetünk. Egy kis lakásból indult egy álommal és a divat rózsaszín császárnőjévé vált belépve a halhatatlanok közé.
