Az idén 23.-dik alkalommal rendezték meg az Egri Bikavér Ünnep Fesztivált, ahol az Év Egri Bortermelője vándordíjat Tóth Istvánné Rózsika, a Varga Pincészet feldebrői birtokának igazgatója vehette át Tarsoly Józseftől, Eger Város Hegyközségének hegybírójától. Rózsika borász, vele beszélgetünk most életről, munkáról, borról.
Először is őszintén gratulálunk a díjhoz. Mit jelent Önnek ez az elismerés?
Köszönöm. Nagyon örültem neki, óriási meglepetést okoztak nekem ezzel a díjjal, mert nem gondoltam, hogy én lehetek a borvidék 2018-as bortermelője. Nagyon felemelő érzés. És engedje meg nekem, hogy felhasználjam az alkalmat és megköszönjem mindenkinek, hogy támogattak és segítettek a pályafutásom alatt. És nagyon köszönöm a családomnak, akik lehetővé tették számomra, hogy a szüreti időszakok két hónapja alatt csak a munkámnak éljek.
Pályája során számos sikert ért el hazai és külföldi versenyeken, 2019-ben pedig – egyedülállóként a magyar borászok között – három párizsi és három berlini aranyérmet, Brüsszelben pedig egy nagy aranyérmet nyert el a feldebrői borokkal. Mit kell csinálni a borral, hogy megkapja ezeket a díjakat? Mitől jó egy bor?
Bort készíteni kihívás – mondja egy kis hallgatás után – szeretgetni kell, dédelgetni – nevet. Nagyon szeretem a szakmát, igaz, hogy borivó nem vagyok, bár kóstolni kóstolok, eljárok borbírálatokra, borversenyekre. Tudja, ha valaki szereti a szakmáját, és szívvel-lélekkel végzi akkor az, egy idő után meghozza a gyümölcsét. A folyamat minden elemében részt veszek, járom a szőlőt, figyelem, ahogy nő, fejlődik, végig kísérem az útját, amíg aranyló fehér, vagy csillogó vörös bor lesz belőle. Nehéz, de gyönyörű szakma a miénk, és amikor jönnek az eredmények, amikor szép sikereket ér el az ember, akkor ő maga is szárnyal. Természetesen voltak az életben kudarcok, mint mindenkinek, de olyankor én mindig azt gondoltam, hogy már csak azért is megcsinálom. Már csak azért is az enyém lesz a legjobb.
Van kedvenc bora?
Ami a kezem munkájához kötődik, nekem az mind kedvencem, legyen az fehér vagy vörös esetleg rosé. Lehet az Sauvignon blanc, vagy olaszrizling, vagy hárslevelű vagy muskotály… esetleg kékfrankos vagy Cabernet Sauvignon, Cabernet franc. Mindet szeretem.
Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekre, mikor és miért kezdett el a borral foglalkozni?
Amikor iskolát választottam, először a kertészetre gondoltam – és végül is a kertészetben is jártas vagyok – nevet. De aztán úgy adódott, hogy itt a borvidéken akkor kerestek borászokat én meg gondoltam egy merészet és elmentem egy borászati szakközépiskola és technikumba, amit – természetesen – el is végeztem. Aztán annyira megtetszett, hogy maradtam ennél a hivatásnál. Abban az időben a hetvenes évek elején, még nagyon kevés nő választotta ezt a szakmát. Egyrészt akkor ez még nem volt „divat”, másrészt az a két hónap amikor a szüret zajlik… nos csak ritkán látja az ember a családját. Emlékszem, amikor még a gyerekeim iskolába jártak, akkor az a két hónap egy kicsit lazább volt nekik, mert kevesebb figyelem jutott rájuk. Utána persze, újra fel kellett venniük a ritmust.
Hogyan viszonyultak Önhöz a férfi kollégák? Elfogadták? Nem volt hátránya abból, hogy nő?
Abban az időben nőként borásznak lenni valóban nagyon nehéz volt. Ugyan nem éreztem, hogy hátrányom lenne, de nekünk nőknek háromszor annyit kellett dolgozni, mint a férfiaknak. És napról napra bizonyítani kellett, hogy van helye a nőknek is ebben a szakmában. Voltak álmatlan éjszakáim, sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mit és mennyit kell még bizonyítani? De ma már elfogadnak és úgy érzem szeretnek is a borász kollegák.
Családjában folytatja-e valaki az Ön hivatását?
Az az igazág, hogy nem. A fiam szeretett volna, de végül közgazdász lett. A lányom viszont az egészségügyben dolgozik, szülésznő. Remélem, hogy az unokák közül valaki, ha megszereti majd követni fog engem. Mert ezt biztos, hogy ezt a szakmát – mint minden másikat is – szeretni kell. Ha nem szereti valaki, ha nincs meg benne a kellő elhivatottság, alázat, akkor soha nem lesz igazán jó borász.
Ha jut ideje pihenésre, azt mivel tölti?
Imádok kertészkedni, nagyon sok szép virágom van. Azokhoz is beszélek, akár csak a szőlőimhez. Foglalkozni kell velük, azokkal is ugyanúgy, mint a szőlővel és borral. A mai napig sokat dolgozom és néha már mondják is a gyerekeim, hogy ideje lenne befejezni. És én mindig megígérem nekik, hogy majd januártól nem dolgozom… de aztán eljön a január és újra kezdem.
Köszönöm a beszélgetést.
