Tornóczky Anita Izé szerint a világ című könyve nem egy leányregény, még csak nem is mese. Ellenben történetek akadnak benne, sajnos több, mint szeretnénk. Izé, a keverék kutyus szájába kerülnek a szavak, valójában azonban az Állatvédőrség áldozatos tevékenységét ismerhetjük meg, egészen autentikus módon, ugyanis maga az állatmentő mesél.
A könyv azonban nem történetek sorozata, nem egyetlen kutya élete, hanem maga az élet, ahol egyszerre van jelen a gonoszság és a jóság. Ajánlott minden kutyatartónak, és persze azoknak is, akik csak most készülnek gazdává válni, mert az egyértelmű, hogy kevés egy kutya (vagy bármely más állat) tulajdonosává lenni, hiszen az állatoknak társra, családra van szüksége. Nem elég őket szeretni, azt jól, okosan kell tenni.
Az író tény szerűen meséli el az állatvédelem mindennapos küzdelmeit. Sokszor éppen ettől a puritán realizmustól válik szívszorítóvá, meghatóvá, mert a sorok mögött sorsok, tragédiák, vagy éppen sikertörténetek (szerencsére akadnak bőven) rejtőznek. A sikertörténetet azonban mindig tragédia, gonoszság előzi meg, hiszen gazdátlan, avagy rossz körülmények között élő, sokszor éhező, megkínzott, láncra vert állatok életébe pillanthatunk be, akik orvosi kezelések sorát követően, hosszas huzavona után, végre otthonra lelnek.
Megtudhatjuk azt is, hogy mi a különbség a szaporítás és a tenyésztés között, illetve, hogy a legnehezebb a testi fogyatékkal rendelkező kutyusok gazdásítása, hiszen kinek kellene egy félszemű, vagy egy epilepsziás kutya? A könyv rávilágít arra is, hogy miért fontos az ivartalanítás, avagy miért jó, ha menhelyről fogadjuk örökbe leendő kedvencünket. Belelátunk abba, hogy az öreg, beteg állatoktól milyen módon igyekeznek korábbi „gazdáik” megszabadulni, amikor már csak nyűgöt jelenteknek számukra. A könyvvel egyetlen baj van… Pontosan azok nem fogják olvasni, akiknek a legjobban kellene. Viszont remélem, hogy aki olvassa, igyekszik majd segíteni, hiszen az állatmenhelyeknek mindig jól jön egy zacskó táp, rizs, elnyűtt ágynemű, vagy egyéb adomány.
