Részlet
A bál előtti napon éjfél felé Selena még az utolsó ezüst szegélyt varrta acélkék muszlinruhája fűzőjére – a boltos mexikóinak nevezte ezt az árnyalatot. Biztosította róla, hogy a szín a legújabb divat szerinti, csak bizonyára sok éve nem viselt ilyesmit. Az anyag kellően szép volt ahhoz, hogy kárpótolja egyszerűségéért.
Selena a kis asztalon lévő szegélyt nézegette. Bevarrja őket? Bőségesen berendelt belőle, bár nem volt biztos benne, hogy lesz rá ideje. Mindössze egy órányi munkával ellenálhatatlanul elegáns ruhát varázsolna. Olyan jó érzés lenne újra valami szépet viselni. A szája sarka felfelé görbült a gondolattól.
Selena megfordította a ruhát, hagyta, hogy a fűző a földre essen, és a szoknya szétterüljön az ölében. Felszedte ráncokba az anyagot, és alaposan megnézte. Úgy tűnt, mintha a szegélyt az egyik részen nem varrta volna oda rendesen. Hogy pontosabban megvizsgálja, felvette a gyertyát, és odatartotta, hogy a fényben jobban láthassa az öltéseket.
Megdöntötte a gyertyatartót.
Olvadt viasz cseppent a padlóra.
Rettenet lett úrrá rajta.
A fűzőre is jutott.
– A mindenségit! – Selena gyorsan letette a gyertyát, vigyázva, hogy ne öntsön ki több viaszt. Megfordította a ruhát, és elborzadva bámulta a fűzőt – az olvadt faggyú sötét foltot hagyott az anyagon.
A ládájához sietett; tartott benne néhány régi rongyot, elővett egyet, és megpróbálta letörölni a viaszt, de ahelyett, hogy eltávolította volna a felszínről, csak rontott a helyzeten.
Kétségbeesetten törte a fejét.
A bál másnapra volt meghirdetve.
Vajmi kevés esélye maradt új ruhát szerezni. Vagy ideje varrni egyet…
Az elmúlt napok fáradtsága, amiért minden szabadidejében varrt, ólomsúlyként nehezedett a vállára. Lefektette a ruhát az ágyára, ökölbe szorított kézzel a kandalló párkányához lépett, két kézzel megragadta, majd ököllel rácsapott.
Könny árasztotta el a szemét.
Most mit tegyen?
Biztosította Lady Harrowdent, hogy tudja, hogyan kell öltözködni és viselkedni, hogy nem fogja szégyenbe hozni. Ráadásul Sir Lucius előtt is bizonyítani akart…
Selena kifújta magát, és az ágyhoz lépett, hátha eszébe jut valami megoldás. Ráhunyorított a foltra; azt akarta, hogy az elméje elfogadja a katasztrófát, és jóra fordítsa. Most mi lesz? Mitévő legyek? – ismételgette magában.
A viaszfolt épp a míder oldalsó részén éktelenkedett, képtelenség lett volna szimmetrikusan eltakarni. Egy teljesen új míderhez pedig nem maradt elég anyag. Ahogy a szemét ismét elhomályosították a könnyek, a folt mintha formát öltött volna.
Egy virág alakja bontakozott ki.
Selena nagyot pislogott, majd mély lélegzetet vett.
Ez az, ezt kell tennie! Hímez rá valamit, amivel befedi a viaszfoltot.
Miután felitatta a könnyeit, alaposan felmérte a kárt. Maga a ruha már kész volt. Ugyan a szegélyt nem lesz ideje az aljához varrni, de nem is ez volt a legsürgetőbb feladat. Ha a foltot virágmintával akarja eltüntetni, azonnal hozzá kell látnia. Későre járt, és a másnap valószínűleg Lady Harrowden és Rebecca körül forog majd…
Selena kiválasztotta a hímzőcérnákat, amelyek színe kiemeli majd a tiszta szövetét – kéket, aranyat, fehéret és zöldet. A legegyszerűbb az lenne, ha egy pünkösdi rózsát hímezne kis levéllel és szárral, és a szár hosszan lefelé húzódna, hogy eltakarja a ruha magasan szabott derekán éktelenkedő viaszfoltot. Igaz, nem volt divat, hogy valamit csak az egyik oldalra hímezzenek, és valószínűleg furcsán nézne ki, ha a szárat a szalagozott varrásba vezetné. De Selena nem ismerhette be a vereséget azzal, hogy egy régi ruháját veszi fel. Nem engedhette meg magának, hogy Sir Lucius egy ócska, régi holmiban lássa, és Rebecca sem hihette, hogy nincs ízlése.
Selena határozott mozdulattal maga elé készítette a kis asztalra a fonalakat, és elképzelte a mintát. Ujjal vett méretet, hogy hiba nélkül elkészíthesse a ruhán. Talán a büszkesége késztette arra, hogy felülemelkedjen pillanatnyi rangján, és tudassa az emberekkel, hogy őt bizony nem szolgaszerepre nevelték.
Befűzött egy tűt. Nem szolgáltathatott további indokot Holbeck asszony rosszallásához, kerül, amibe kerül.
Csaknem hajnali háromra járt, amikor végre lerakta a tűt. A gyertya leégett, újat kellett gyújtania, a szobájában kialudt a tűz, és nem mert megkérni senkit, hogy jöjjön, és élessze fel. Bebújva az ágyba időbe telt, mire eléggé felmelegedett ahhoz, hogy elaludjon, és a reggeli napsugarak nem voltak kegyesek hozzá, amikor a függönyök között átkúszva túl hamar bevilágították a hálószobája félhomályát.
– Nem nézel ki jól, Selena. – Amikor Selena az aznapi postával Lady Harrowden hálószobájába érkezett, a grófnő tüzetesebben vette szemügyre az arcát, mint azt szerette volna. – Tennünk kell valamit a külsőddel, ha el akarunk menni a bálba. Mióta itt vagy, a hajaddal sem törődsz rendesen, pedig oda kellene figyelned. Estére rendbe kell hoznod – mondta.
Lady Harrowden igazságtalan megjegyzése fullánkként csípett Selenába.
– Megtenném, hölgyem. De úgy tűnik, a komornájának mindig van valami fontosabb dolga. Nem érzem úgy, hogy jogom lenne bármi ilyesmi követeléshez, különösen, hogy Lord Harrowden parancsát teljesíti.
– Szóval Richard áll emögött? – Lady Harrowden átvette Selenától a leveleket, és sorra vette a feladókat. – Amikor két szolgánkat elküldte, elmagyaráztam neki, hogy nem lesznek elegen a háztartás vezetéséhez, de nem hallgatott rám.
A grófnő ez idáig az orra alatt beszélt, de most visszatért a megszokott hangnemhez. – Gondolom, elfogyott a pénze, és nem tudja kifizetni a cselédeket. Nem számít. Beszélek a komornámmal, hogy ma este vegye a gondjaiba önt. És Rebecca? Megvan mindene, amire szüksége lehet?
Selena mosolyt erőltetett magára. – A szobalánya, úgy tűnik, lenyűgöző módon rábírta a személyzet valamennyi tagját, hogy az ő parancsait lesse. Azt hiszem, Rebecca tökéletes ellátásban részesül.
Lady Harrowden ledobta magáról a takarót, és felállt. Selena a segítségére sietett.
– Gondolom, az unokaöcsém mindenben igyekszik Rebecca kedvére tenni, tekintve hogy rengeteg pénze van. Bizonyosan a legjobb viszonyt szeretné ápolni vele.
– Azt hiszem, igaza van. – Selena maga sem tartotta helyénvalónak, hogy a grófnőt unokaöccse pénzherdálásáról faggassa, de azért kíváncsi volt a részletekre. Vajon az asszonynak meddig lesz még itt helye?
Selena odasegítette az eséstől még mindig kissé nehézkesen mozgó Lady Harrowdent a fésülködőasztalhoz. Amint a grófnő leült, megkérte Selenát, hogy csengessen, és szóljon Morgannek. Amíg vártak, Lady Harrowden Selena arcát tanulmányozta a tükörben.
– Vörös a szemed. Tényleg nem nézel ki valami jól. – Lady Harrowden idegesen tologatta a fésűt és a púdereket az asztalon.
Selena megeresztett egy mosolyt. – Biztosíthatom, hogy jól vagyok. Csupán arról van szó, hogy megpróbáltam befejezni a ruhámat, és nagyon későn készültem el vele. Nem kell féltenie.
Selena Morgan gondjaira bízta Lady Harrowdent s elsietett. Rebeccához hívták, hogy a nagy tragédiával foglalkozzon. A selyempapucson, amelyet Rebecca a báli ruhájához vásárolt – és amelyet meggondolatlanul a vizeskancsó mellé helyezett –, foltot hagyott a tál peremén átfröccsenő víz. A hullafáradt Selena minden erejét összeszedve kedvesen meggyőzze Rebeccát, hogy a pezsgőszínű, soha nem hordott papucsa is tökéletes a célnak, és nem kell a városba rohanniuk valami még megfelelőbbért. A nap azzal telt, hogy a grófnő és a gyámleánya között rohangált: elfelejtett tárgyakat hozott és vitt, apró bosszúságokat csillapított, és szórakoztatta az estét türelmetlenül váró leányt, valamint az időjárás miatt borús jóslatokba bocsátkozó idős asszonyt, hogy megnyugtassa, bizonyosan el tudnak majd indulni. Mire készen álltak az esti öltözködésre, Selena alig élt.
Lady Harrowden szavához hűen elküldte Morgant, hogy tűzze fel Selena frizuráját. A lány hálás volt a gesztusért, mert ahhoz is túl fáradt volt, hogy a kezét a fejéhez emelje, és maga próbálkozzon bármi ilyesmivel. Morgan Selena haját a tarkóján formás loknikba csavarta. Selenának eszébe jutott, hogy van egy fehér szaténvirágokból álló szalagja, amelyet át lehet fonni a frizurán. Ő maga sem állta meg mosolygás nélkül a végeredményt.
Apró aranycseppeket tett a fülébe, az egyetlen pár ékszert, amelyet anyjának sikerült elrejtenie a hitelezők elől.
Fordította: Csepeli Veronika
A regény a KNW kiadó gondozásában, a Tearózsa könyvek sorozatban jelent meg, kapható a kiadó weboldalán és a könyvesboltokban!