Szeptember 22-én került a hazai mozikba Csoma Sándor első egész estés nagyjátékfilmje, a Magasságok és mélységek (16). A megtörtént eseményeken alapuló alkotás Erőss Zsolt (Trill Zsolt) felesége, Sterczer Hilda (Pál Emőke) szemszögéből ábrázolja a valaha volt talán legnépszerűbb magyar hegymászónk elvesztésének fájdalmát, és reményt adó utat mutat a jövő felé. A film különleges hangulatához nagymértékben hozzájárult a Balázs Ádám által szerzett filmzene és a Platon Karataev előadásában a vége főcím alatt hallható Létra című dal is – ezek születéséről meséltek az alkotók.

Balázs Ádám

Miből indultál ki a filmzene megalkotásakor?

Sándor a Terápia című sorozathoz írt filmzeném hangulatát tekintette első referenciának, de végülis egy saját, egyedi hangzást hoztunk létre. Már első találkozásunk alkalmával megmutatta, hogy hol képzeli el a film legfőbb zenei pontjait, ezek azonnal megfogtak: egyfajta stációkként hatottak rám a gyászfeldolgozás, elengedés, megbékélés rögös útján. Amikor a film katartikus végére érünk, a zene és a vizualitás is szó szerint kiszélesedik: teret, levegőt kap, megpihen. A végezene ezért számunkra és Sümeghy Claudia producer számára is szimbolikus és kiemelten fontos volt. Claudia azt szerette volna, hogy ez a muzsika minden gyászoló embernek szólhasson, s tudjon egyfajta kapaszkodóvá válni a feldolgozás nehéz folyamata során. Sokat dolgoztunk a filmzenei „hőmérsékleten” és a film, valamint Sterczer Hilda és Erőss Zsolt szikárságához idomuló textúrális szerkesztésen is. A film zenei szövete, hangképe, hangszerelése folyamatosan a törékeny, árnyaltan vívódó, valamint a kifejezetten súlyos, drónszerű nihil-zene váltakozására van felépítve.

A film témája nem egyszerű, voltak személyes megéléseid, amelyekből táplálkoztál az alkotás során?

Az alkotói ív lelket próbáló volt, mert a film adta impressziók mellett a saját gyászélményeim is meghatározták azt – ez volt az érzelmi mutató a komponálás során.

Hogyan épül fel a filmzene?

Mivel a filmzenei album szándékoltan lineáris szerkesztésű maradt, azaz a film dramaturgiáját követi, ezért az hűen adja vissza a gyászfeldolgozás folyamatának állomásait. Egyfolytában ajánlom a meghallgatást, így jön ki igazán a zene íve, és talán hozzásegíti a hallgatót egy elmélyült, félórás meditatív befelé forduláshoz. Zsolt témája, amely a film alatt folyamatosan jelen van, nyers és kemény: egy felfelé törekvő, háromhangú motívum. Ez az alfája és omegája a filmzenémnek: az első megszólaló téma s az utolsó is ugyanaz, és szóló hangszeren hangzik el, mert azt az utat, amiről ez a film szól, csak egyedül teheti meg az ember.

Balla Gergely (Platon Karataev)

Hogyan született a Létra?

Ez a dal valójában nem a filmhez készült, de talán valahogy mindig is ez volt az útja. Feleségem édesanyja volt Sterczer Hilda pszichológusa, a filmben is megszemélyesített Tapolyai Emőke, ő mesélte egy családi vacsoránál, hogy készül egy film, amiben valaki őt fogja játszani. Amikor elmondta a történetet, és hogy Magasságok és mélységek lesz a címe, teljesen ledöbbentem, mert pont három nappal előtte írtam egy olyan szöveget, ami mintha ehhez a filmhez készült volna. Felvettem otthon egy kezdetleges demót és rögtön ráírtam Csoma Sándorra, akinek nagyon tetszett, viszont – bár nem a filmhez íródott – mégis túl direktnek találta, így gondolkodási időt kért. Végül májusban hívott, hogy ez lenne a főcímdal, mi pedig azonnal rohantunk a stúdióba, ahol megcsináltuk a végleges dalt. Megvan benne a zenekarra jellemző hangulatvilág, mégis más, mert egy kicsit filmesebb irányba vittük el a hümmögéssel, lassabb pulzálással, repetitív témákkal.

Izgalmas képeket hallani a dalszövegben, miről mesél ez a dal számodra?

Nekem ez a dal az egység megtapasztalásáról szól, ahol egymásban feloldódnak az ellentétek és eltűnnek az előjelek. A hegy, mint az időn, téren kívüliség, az állandó jelenlét szimbóluma, a szél megfoghatatlansága, az egész megtapasztalás artikulálhatatlansága végül mind oda vezet, hogy csak olyannak lássunk és elfogadjunk mindent annak, ami.

A dal valóban tökéletesen illeszkedik a filmhez – számodra mit jelent ez a film, és a tény, hogy egy Platon Karataev dal zárja?

A Magasságok és mélységek szerintem egy nagyon érzékeny, lírai film, ahol hihetetlenül finom, de mégis nagyon markáns ecsetvonásokkal van ábrázolva, hogy min mehetett keresztül Sterczer Hilda. Már önmagában a szándék, hogy ebből a perspektívából mondja el valaki ezt a történetet egy mély együttérzésre és odafordulásra vall. Azt érzem, hogy valóban tökéletes párosítás lett ez a dal a filmhez, és bár örülök, hogy ezáltal mi is részt vehettünk ebben a folyamatban, mégis sokadlagosnak tartom, hogy éppen a Platon Karataev írta a főcímdalt, vagy más, egyedül az számít, hogy a Létra ott van a film végén, és ezáltal talán részese lehet annak a feloldozásnak is, amit a főszereplő is megtapasztal.  

A Magasságok és mélységek filmzenéje megtalálható az alábbi linkeken:

Teljes filmzenei album:

Spotify – Magasságok és mélységek (Original Score)

A Platon Karataev Létra című dala vége főcímdal:

Platon Karataev – Létra (Official Audio)

A Csoma Sándor rendezésében készült, megtörtént eseményeken alapuló alkotás Erőss Zsolt (Trill Zsolt) felesége, Sterczer Hilda (Pál Emőke) szemszögéből ábrázolja a valaha volt talán legnépszerűbb magyar hegymászónk elvesztésének fájdalmát, és reményt adó utat mutat a jövő felé.

A Magasságok és mélységek a Nemzeti Filmintézet támogatásával a JUNO11 Pictures gyártásában, valamint Romwalter Judit koproducer jóvoltából a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készült. Producerei Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan. Az operatőr Tóth Levente, a vágó Márton Dániel, a zeneszerző Balázs Ádám. A főszerepben az erdélyi származású Pál Emőkét látható, míg Erőss Zsoltot a Nemzeti Színház színésze, Trill Zsolt alakítja. A film szeptember 22-étől látható országosan a hazai mozikban.

A filmet különleges közönségtalálkozók kísérik, melyek listája megtalálható a film Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/magassagokfilm/events