Az utóbbi időben két „fertőzéssel” foglalkozunk: magával a vírussal és az általa generált érzelmekkel. A negatív érzelmek épp annyira fertőzőek és mérgezőek, mint a vírus. A fáradtság, félelem és a stressz aláássa azon képességünket, hogy világosan és kreatívan gondolkodjunk, hatékonyan kezeljük kapcsolatainkat, megfelelően priorizáljunk és okos, tájékozott döntéseket hozzunk. Hogyan erősítsük ezeket a képességeket és mire kell odafigyelnünk?
Túlterhelt én, felnőtt én, túlélő én – gyerekes, tudatos és impulzív
Tony Schwartz, az Energy Project tanácsadó cég alapítója és Emily Pines, az Energy Project ügyvezető igazgatója szerint a negatív érzelmek, mint például a stressz és a fáradtság ugyanolyan fertőzőek lehetnek, mint egy vírus. Elmagyarázzák, hogy a krízisre adott reakciónkat személyiségünk túlterhelt én, felnőtt én és túlélő én része alakítja. A túlterhelt én a személyiségünk gyerekes része, a legvédtelenebb és legsebezhetőbb. A felnőtt én a krízis során higgadt marad, hogy – ugyanúgy, mint egy szerető szülő az ijedt gyermek számára -megnyugvást adhasson. Olyan atipikus vagy szélsőséges helyzetben, amikor veszélyben érezzük magunkat, mint például a jelenlegi pandémiás állapot, túlélő énünk kel védelmünkre. Schartz és Pines szerint ebben a szakaszban tudatosság nélküli, hirtelen, át nem gondolt döntéseket hozhatunk.
Jól látszik, hogy a legtudatosabb és leghiggadtabb része személyiségünknek a felnőtt én, mely elérésének kulcsa a szakértők szerint az érzelmi intelligencia.
„Nem tudunk változtatni azon, amit észre sem veszünk. Annak érdekében, hogy elkerüljük a túlélési én aktiválódását, meg kell neveznünk érzelmeinket. Miután megneveztük őket és felszínre kerültek, hatással tudunk lenni rájuk, ahelyett, hogy azok lennének hatással ránk.” – mondta Kósa Erika, aki évek óta foglalkozik az érzelmi intelligencia fejlesztésével a Kósa Erika Akadémia alapítójaként.
Kósa Erika szerint a másik módja a válság kezelésének az, hogy megpróbáljunk nyugodtak maradni és arra összpontosítani, amit ellenőrizni tudunk és amire hatással lehetünk. Így tudatosan kezelhetjük érzéseinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, kiegyensúlyozottabbak lehetünk és mentálisan felkészültebben várhatjuk az elkövetkező időszakot.
„Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni túlterhelt, felnőtt és túlélési én között, hiszen, ha tisztában vagyunk ezek határaival, képesek leszünk felnőtt énünket erősíteni, amely így gondoskodhat túlterhelt énünkről. Impulzív és védekező módon reagálva gyakran korlátozzuk lehetőségeinket és utasítunk el másokat. Ha a tudatos részünk átveszi a felelősséget, visszaléphetünk és kibővíthetjük perspektíváinkat.” – árulta el Kósa Erika.
