Magazinunk oldalain most egy kortárs festőnőt, Lovas Magdát mutatjuk be olvasóinknak. A művész rendhagyó pályát futott be hiszen nem festőnek készült, bár kicsi gyerekkora óta rajzolt. A festés nem régen lett az élete része, de hogy érzéke van hozzá azt bizonyítja több kiállítás, melyek a szülővárosában és más nagy városokban kerültek megrendezésre. Jelenleg január 7-ig látható kiállítása szülővárosában, Hajdúszoboszlón.
Milyen élmény volt a pandémiás időszak után újra egy kiállításon részt venni?
Nagy élmény volt számomra ahogy újra kiállíthattam a képeimet a közönség előtt. Már vágytam a közönség szeretetére.
Miben mérhető egy kiállítás sikere? Abban, hogy hány képet vásárolnak meg, esetleg abban, hányan jönnek el a megnyitóra?
A siker abban is mérhető, hogy hányan láthatják a kiállításomat az csak hab a tortán, ha sikerül képet is eladnom.
Mindig magától értetődő volt, hogy festőművész leszel? Honnan indultál?
Általános iskolában a rajztanárnőm biztazott, hogy menjek képzőművészeti szakközépiskolába, de nem gondoltam akkor még, hogy festeni fogok. Idővel gondoltam csak, hogy festeni szeretnék.
Mi alapján választod meg a színeket? Volt már olyan, hogy megfestetted a képet és mégsem tetszettek a megválasztott színek?
Az élénk és harsány színeket szeretem. Ezek fejezik ki az érzéseimet. Általában a téma szerint választom a színeket is.
Mi inspirál a művek elkészítésében?
Valami, ami megragad bennem, a téma ami jön belülről. Először mindig elképzelem fejben mit fogok alkotni és utánna festem meg.
Vannak olyan művészek, akikre felnézel, a példaképeidnek tartod őket?
Igen vannak, pl. Töttös Kata Munkácsy-díjas festőnő realisztikus műveket alkot.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Az afrikai képekre vagyok a legbüszkébb, nagy sikere volt a kiállításomon. Voltam is már kint Afrikában a fiam meglepett vele 2018 karácsonyán.
Köszönöm a beszélgetést.
