Kun István szemén át ritkaságba tekinthetünk, hiszen nem sok férfi foglalkozik ma már tájkép-festészettel. Képei megörökítik a mindennapok szépségét. Hitvallása, hogy ha valaki fel tud kelni és le tud feküdni a képeivel, vagyis képes mellettük élni akkor elérte célját. Vágya, hogy megszépítse a mindennapokat és otthonná tegye a szürke lakás falait. Kun István rengeteg díjat tudhat magáénak, de amire talán a legbüszkébb az Nívó díja és a miniszteri elismerés, amiben nemrégen részesült.
Úgy tudom régóta vagy a szakmában mióta vagy része a művészvilágnak?
25 éve kezdtem alkotni a művészvilág részévé valamivel később váltam. Azóta tökéletesen látom a működését, minden szépségével. Szeretek a része lenni. Rengeteg barátot ismerőst szereztem az évek alatt. Sokaknak segítettem és sokan segítettek nekem is. Azt hiszem ebben a világban ez a legszebb.
Mikor kezdtél festeni?
Több mint húsz éve kezdtem el a festést, de rajzolni már gyerekkorom óta rajzolok. Egy olcsón megvett olaj festő készlettel indult el a rajongásom a festészet iránt, ami azóta is töretlen.
Miért a tájképek a fő témáid?
A természet szépsége, sok félesége mindig hatással volt rám. A színek megfelelő használata, nagy kihívás, folyamatosan van hová fejlődni hiszen a tubus színek nem igazán találhatóak meg a természetben. Minden színt látni, érezni kell. Miből és hogyan keveri ki az ember. Ezért lett ez a kedvencem, mert a játék a színekkel, amelyek érzéseket adnak át folyamatos kihívás az életemben. A tájkép-festészetben találtam meg igazán önmagam.
Milyen technikákkal szeretsz még dolgozni?
Első sorban olaj technikával dolgozom, de akril, illetve akvarell képeim is vannak több mindennel kísérletezem mert az anyagok sokszínűségében sok lehetőség rejlik.
Mit gondolsz a mai művész világról?
Nagyon sok színű világ, sok-sok nagy tehetséget látok. Viszont hatalmas kitartás kell ahhoz is hogy valaki csak a felszínen maradhasson. A mai művészek helyzete nehéz kifejezetten akkor, ha szeretnének ismerté válni.
Több alkotótáborban voltál már miért szereted ezeket ennyire?
Az alkotó táborokban 10 napig csak az alkotással, és a fejlődéssel kell foglalkoznunk, amiben művész tanárok vannak a segítségünkre 10 nap önfeledt alkotás töretlenül. Megszűnnek a napi problémák, csak az ecset és az ember létezik, végül az alkotás. Igazi kikapcsolódás annak ellenére, hogy folyamatos tanulással is jár. Olyan nagynevű művészek oktatják az alkotókat, mint Breznay András a Mednyászky Társaság elnöke és Tamus István grafikus művész.
Emlékszel még a 20 évvel ezelőtti művész világra. Mit gondolsz sokat változott azóta?
Nagyon sok új anyag jelent meg a piacon ezért sokrétűbbek lettek az alkotások, ami szerintem nagyon jó. Maga a művész világ úgy gondolom keveset változott, a változás inkább a helyszínekben van ahogy én látom.
Van egy művészeti csoportod minek neve Magyar Amatőr Művészek és Művészet Kedvelők csoportja. Milyen céllal hoztad ezt létre?
A csoport célja, hogy az alkotók meg tudják mutatni műveiket egymásnak, és a művészet szerető tagoknak. A fejlődésben segít, ha tanulunk más művészek alkotásaiból. Nagyon jó látni egy kezdőt ahogy nagy kitartással és szorgalommal egyre jobb alkotásokat hoz létre.
Katonai pályán mozogsz. Teljesen más világ, mint a művészet. Hogy tud összekapcsolódni a kettő vagy táplálják egymást?
Közel 25 éve vagyok a Honvédségnél hivatásos katonaként kezdtem, most honvédelmi alkalmazott vagyok. Nagyon sokat köszönhetek parancsnokaimnak, akik mindig támogattak az alkotásban.
Miniszteri elismerésben részesültél. Mesélnél erről egy kicsit?
2018-ban vehetem át a Honvédelmi Minisztertől egy Antikolt Pajzs emléktárgyat, amit szintén parancsnokaimnak köszönhetek.
