Vicsápi Natália, önismereti tanító, változás nagykövet, a Nati Method alapítója elárulja, mit tehet az az ember, aki igyekszik tudatosan élni a mindennapjait, alapvetően pozitív személy, mégis elveszti a jókedvét és egy kicsit önmagát is?! Kitér arra, hogyan szerezhetjük vissza az élet örömét, és fedezhetjük fel önmagunkat és ezáltal a boldogságunkat?! A szakember hangsúlyozza, hogy legyünk mi magunk azok a személyek, akik példát mutatnak másoknak.

Ahhoz, hogy a környezetünkben lévő embereknek jókedve legyen, először azt az örömöt magunkban kell megteremteni. Ősszel adjuk még ki magunkból azt az energiát, ami bennünk van, használjuk fel a figyelmünket tanulásra, tudásunk gyarapítására. Ez az időszak fantasztikus lehetőség arra is, hogy elkezdjünk foglalkozni az önismerettel, önmagunkkal. A nyár után a tanulásra, az új dolgok elsajátítására fordított energia, idő, figyelem megtérül, és emellé bőven beleférhet az önismeret is. Nézzünk szembe önmagunkkal, mire van szükségünk nekünk ahhoz, hogy a jókedvünket fent tudjuk tartani?! Ugyanis nem az ősz, nem az időjárás befolyásolja a jókedvünket, hanem az érzelmeink vannak ránk hatással nagymértékben. Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy nekünk mi hiányzik a boldog mindennapokhoz, mi befolyásolja az örömteli hangulatunkat?! Kezdjünk el magunkon dolgozni, mutassunk példát, hogyan kell jókedvűnek lenni, és akkor hatással tudunk lenni a környezetünkre. Van erre egy kiváló példa: minden szülő a jót szeretné gyermekének, azt szeretnék, hogy a gyermekük boldog legyen. Viszont úgy csúsznak el ebben, hogy ha a szülő nem boldog, és nem tud ebben példát mutatni a gyermekének, akkor ő maga sem tudja, hogyan kell örömteli módon élni a mindennapokat – mondta a Nati Method megalkotója.

Ki vagyok, miért vagyok itt ezen a földön, és mi az én küldetésem?!

A szakember kiemeli, hogy előfordulhat az, pozitív emberként is a rajtunk kívül álló okok miatt elveszíthetjük a pozitív hozzállásunkat és akár egy kicsit önmagunkat is.

Sokszor a környezetünkben azt látják, milyen humorosak, pozitívak vagyunk, viszont mi magunk belül azt érezzük, hogy elvesztünk. Minél több változás van körülöttünk, annál hamarabb jutunk el oda, hogy tudatosítjuk magunkban, arany tálcán már minden megvolt, volt nyár, ősz, tél, és van tavasz, mégis egyetlen egy dolog hiányzik: ezeknek a változásoknak és időszakoknak az élvezete. Amikor eljutunk magunkban oda, hogy feltesszük azt a kérdést, hova és mikor tűnt el az élet élvezete, akkor indul az igazi önismeret saját magunkkal kapcsolatban. Ha tudatosan élünk, ha az önismereti úton végig jártunk, akkor bizonyos küldetéstudattal éljük az életünket, és tisztában vagyunk a válaszokkal, hogy ki vagyok, miért vagyok itt ezen a földön, és mi az én küldetésem?! Amikor tudattalanul éljük az életünket, és ezekre a kérdésekre nem látjuk tisztán a válaszokat, akkor veszítjük el önmagunkat, és akkor érezzük úgy, hogy zsákutcába futottunk. Akkor éljük úgy az életünket, hogy mindig ugyanabba a gödörbe esünk bele, és a mókuskerékből nem tudunk kiszállni. Mint ahogy Portia Nelson is leírta, az önéletrajzunk öt fejezetben írható le. Ha nem változtatjuk meg a hozzáállásunkat, vagy nem tesszük fel magunknak az élettel kapcsolatos kérdéseket, akkor mindig ugyanazokat a felesleges köröket futjuk, és ugyanazokat a hibákat követjük el. Ezáltal becsapjuk önmagunkat, érezzük, hogy ez még nem az a jó érzés, amit boldogságnak lehet hívni. Sajnos az ego rettenetesen becsapja magát, kitalál mindenfélét, megmagyarázza, hogy a rossz dolgokkal, körülményekkel miért legyünk elégedettek. Emiatt az első gödör után következik a másik, majd a harmadik. Einstein is azt mondta, hogy az intelligens ember az, aki minél hamarabb rájön arra, hogyha mindent ugyanúgy teszünk mint eddig, akkor nem lesz más végeredmény. Tehát ahhoz, hogy más megoldás legyen az életünkben, változtatni kell azon, amiben nem érezzük magunkat komfortosnak – részletezte Vicsápi Natália.

Rálelni önmagunkra

A szakértő azt tanácsolja, tanuljunk meg úgy élni, hogy ismerjük önmagunkat, tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk, ehhez pedig a gondolkodásmódon és a hozzáállásunkon kell változtatni.

Arra szeretném buzdítani azokat az embereket, akik már eljutottak oda, hogy elvesztették a jókedvüket és ezáltal önmagukat, hogy kezdjék el feltenni azokat a kérdéseket, ki vagyok én, mi a dolgom ezen a földön, és mi az én küldetésem?! Addig meg ne álljanak, amíg ezekre a kérdésekre nem találták meg a válaszokat. Ha eljutottak önmagukhoz, a belső békéhez, akkor ahogy Portia Nelson is szépen szemlélteti, nem egy zsákutcába, gödörbe kerülnek, hanem egy másik úton fognak sétálni. Máshogy élik az életüket, és ez az út már a tudatos út, és ott ezekre a kérdésekre látják a válaszokat, és pontosan tisztában lesznek vele, kik is valójában.