Az önismeret legnagyobb útvesztője a túlzott megérteni akarás. Lesz egy pont, amikor rájövünk, milyen traumákat éltünk meg, mi a generációs mintánk, és kinek az életét éljük. Elkezdjük ezt boncolgatni, racionálisan látni és feldolgozni. Viszont kell, hogy legyen ebben határ. Ha beleragadunk a racionalitásba, akkor minden döntésünkhöz kelleni fog egy térkép a kezünkbe. Mindent fejből akarunk majd kitalálni és létrehozni ugyanúgy mint eddig. Akkor nem lesz kilépés ebből a végeláthatatlan körből. Vicsápi Natália, önismereti tanító rávilágít arra, hogy a racionális életünkben mindent mi találtunk ki, viszont nem jött a boldogság. Az alábbiakban bemutatja, hogyan is találhatjuk meg az igazi örömteli, szeretetteli érzéseket.

– Biztosan tapasztaltuk már azt a jelenséget, amikor: váratlanul megjelenik egy lehetőség, amire gondolkodás nélkül ráugrunk, követve a lelkünk hangját. Megjelennek a jó érzések, és hirtelen összeáll a teljes kép. Nem azért, mert gondolkodtunk, hanem mert követtük a megérzéseinket. Ez az új út. Az intuíció, a tudatosság, a magabiztos önismeret útja – kezdte Vicsápi Natália, a Nati Method alapítója.

Az életút felé

– Képzeljünk el egy sast, ami egy szikla tetején áll. Kapaszkodik a sziklába, és nem történik semmi. A világ csúcsán van, a legmagasabb ponton, de egy valami hiányzik: a repülés öröme és gyönyöre. Mi a legrosszabb, ami történhet az elrugaszkodásnál? Nem sikerül, és leesünk. De ha tudjuk, hogy sasként élünk, és tudunk repülni; ha tudjuk, hogy tudunk; ha tudjuk, hogy bármit elérhetünk; ha biztosak vagyunk önmagunkban, akkor elrugaszkodhatunk. De amíg arra fókuszálunk, hogy kitaláljuk az életünket, az életutunkat, fejben vagyunk, és mellőzzük az intuíciónkat, akkor csak ugyanazt a sorsot írjuk magunknak mint eddig. Egy fontos dolgot tartsunk észben. Az életút, az életcél nem kitalálható. Nem úgy fogunk ráakadni, hogy majd kigondoljuk. Nincs hozzá térkép. Néha el kell rugaszkodni racionalitás nélkül. Néha bátornak kell lenni, és az intuícióra hagyatkozni. Merjünk elrugaszkodni, merjünk döntést hozni, és merjük a változást beengedni az életünkbe! – részletezte a szakember.

Az önismeret útján néha jön a kétségbeesés

– A programok, elvonulások során a résztvevők meglátják, hogyan élték eddig az életüket. Minden tisztává válik. Pontosan tudják, hogyan hozták létre a saját jelenüket. Ettől pedig megijednek. Miért? Mert rájönnek, hogy nem is azt az életet életék, amit szerettek volna. Ez fájdalmas, jól tudom. Ugyanakkor már itt tartanak! Ez hatalmas előrelépés. Ez az a pont, ami után el lehet kezdeni építkezni! Arra biztatom az embereket, hogy ne ijedjenek meg a kétségbeeséstől! Nincs vele baj! Engedjük be, és engedjük meg, mert ha megjelenik, az jó! Azt jelenti, hogy már az új felé tartó úton vagyunk!

 

Az életcél megtalálása

– Összességében elmondható: az életcél akkor tud megjelenni bennünk, ha csend van a fejünkben. A tudatosság útja vezet a kristálytiszta életút felé. Addig, míg agyalunk, míg zaj van a fejünkben, hiába jön intuitíven, mit kellene tennünk, nem fogjuk meglátni. A zaj mindig elveszi a figyelmünk. A tudatosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk meglépni azt, amit a szüleink nem mertek. Képesek vagyunk kilépni abból a mintából, amiből ők nem tudtak. Meglátjuk a párhuzamokat, és talán mindezt sírással dolgozzuk fel, de rá fogunk jönni: kezünkben a jövőnk. Kaptunk valamilyen mintát, amin felülemelkedhetünk. Kaptunk egy lehetőséget, amelynek köszönhetően visszakapcsolódhatunk az intuíciónkhoz. A belső iránytűnk mindig mutatja az utat. Nincs olyan útvesztő, amiből ne vezetne ki. Nincs olyan kérdés, amire ne adna választ. Csak engedjük el a zajt, a gondolatokat, a racionalitást, és teremtsük meg a csendet!

A Nati Method teljes módszertana arra épül, hogy egy boldog és kiegyensúlyozott életet élhessünk nőként és férfiként egyaránt.