Az egész egy tv műsorral kezdődött, ahol fogyatékossággal élő emberek mindennapjairól beszéltek. Akkor vált világossá előttem, hogy vannak emberek, akikről a társadalom egyszerűen megfeledkezik. Régóta kerestünk egy olyan utat, ahol adhatunk valamit, valami különlegeset olyanoknak, akik igazán megérdemlik és ahogy a tv előtt ültem úgy éreztem ők azok. Az ötlettel felhívtam művésztársamat és barátnőmet Verestói Szilviát és az első mondat az volt, hogy légyszi ne nézz hülyének. De ő abban a pillanatban teljes szívvel az ügy mellé állt, aztán felkerestem másik társunk Kiss Hajnalkát, aki szintén szívvel lélekkel vetette bele magát a szervezésbe és az alkotásba.
Következő lépésként telefonáltam Tokajba Nagyné Bősze Katalinnak a Tokaji Világörökségi Bormúzeum igazgatónőjének és elmondtam neki az ötletet a kiállításról, amin tapintható képek szobrok lennének. Katalin csodálatos. Minden ilyen kezdeményezés mellé odaáll, nem csak a művészetre gondolok hanem azokra a fogyatékos emberekre és gyerekekre, akik a mi kiállításunkon is részt vettek. Szívvel lélekkel dolgozott azért, hogy minden sikerüljön. Nagyon hálásak vagyunk neki ezért. Bár még nem tudtuk de ebben a pillanatban megszületett a csoda. A kiállításon 7 művész vett részt Verestói Szilvia, Kiss Hajnalka, Szitár Éva, Gazsó Baráth Klára, Koller Szilvia, Gál Mihály és Döbrössi Adrienn. Nem volt semmilyen tapasztalatunk abban, hogy milyen szükségleteik vannak a fogyatékkal élő embereknek.
De szerettünk volna adni valamit. Tudtuk, hogy így a kiállítás talán nem lesz tökéletes de reméltük, hogy szívesen veszik majd a próbálkozást, ami így is történt. Segítség nélkül bár de teljes szívvel kezdtük el az alkotást és reméltük, hogy a kiállításon majd találkozunk valakivel, aki a további hasonló kiállításainkon segíteni tud. Szerencsénkre ez így is történt. Minden mű a karácsony és a tél szellemében készült. A nem tapintható, megszokott technikákkal készült alkotások is megérintették a közönséget. Számunkra nagyon sokat jelentett, hogy a fogyaték nélkül élő közönséggel szemben a kiállításon résztvevő vendégek nem csak azt jegyezték meg hogy egy-egy alkotás szép e vagy nem hanem komolyan átélték az alkotások által kiváltott érzéseket olyannyira, hogy az egyik szobor, ami egy kutyát ábrázolt az alig látó vendégek közötti vitához vezetett. A vita arról szólt, hogy a kutya vajon kutya, avagy birka e. Örömmel hallgattuk ezt a vitát mert ez is bizonyítja, hogy valóban egy érdeklődő közönség lépett be december 5.én a Tokaji Világörökségi Bormúzeum kapuján, akik nem csak elsétálnak a kiállított alkotások mellett, hanem megélik, megcsodálják és ami a legfontosabb meg akarják érteni őket.
Szitár Éva mikulás portréja a vendégek között nagy sikert aratott, Gazsó Baráth Klára rénszarvasos mécsestartóját is megcsodálta a közönség. Kiss Hajnalka angyalos tapintható képe adott bátorságot vendégeinknek hogy ne csak azt engedjék, hogy megérintse őket a művészet hanem azt is hogy ők megérintsék a művészetet. Verestói Szilvia ablakkeretbe zárt téli táján kézen fogva sétálhattak a gyermekkorukkal az érdeklődők. Koller Szilvia különleges és szokatlan stílusú angyal szobra mély benyomást tett mind a látó mind a nemlátó közönségre. A kiállításról nem hiányozhatott a gyerekek nagy kedvence a Jégkorszak című mese filmből Sid a lajhár, melyet Döbrössi Adrienn ceruzája varázsolta papírra. Gál Mihály Hófehérke szobrát egy kislány annyira megszerette, hogy hosszú időn át a karjaiban tartotta, ez mindnyájunkat könnyekig meghatott. A megnyitón megismerkedtünk a Nyíregyházi vakok egyesületének igazgatónőjével Nemes-Nagy Tündével. Tünde nagyon kedves és nagyon őszinte ember. Elmondta a hiányosságokat és azonnal segítő kezet is nyújtott nekünk, aminek nagyon örültünk. Reményeink szerint tavasszal közös kiállításunk lesz a vakok egyesületével. A kiállításon a képek és szobrok mellett volt két videó hallás sérülteknek. Egy gyerekeknek egy felnőtteknek. Ez talán kicsit még különlegesebbé tette a tárlatot. Egészen a megnyitóig azt hittük mi adunk valamit aztán a megnyitón kiderült mi kaptunk.
Annyi szeretet áradt felénk, több művészt annyira meghatott, hogy elsírta magát. Fantasztikus délután volt csodálatos közönséggel. Reméljük, hogy bár ez volt az első ilyen kiállításunk de nem az utolsó.
