Zalatnay Sarolta az ország egyik legnépszerűbb énekesnője, aki ma is rendületlenül hisz a zene erejében, és még mindig a színpadon érzi magát a legnagyobb biztonságban. Cini nemrég hetvenéves lett, amit maga is nehezen hisz el, mindenesetre örömteli izgalommal készül a jubileumi nagykoncertjére, és már visszafelé számolja a napokat február 5-éig.
Nem meglepő, hogy Sarolta az Erkel Színházban ünnepli a kerek évfordulót, ugyanis 1966-ban ott indult a pályája, amikor az első Táncdalfesztiválon második helyezést ért el a Hol jár az eszem? című dallal. Rá egy évre pedig már megnyerte a versenyt a Nem várok holnapig című számmal, melyet az Omega együttes kísért. Négy esztendővel később, 1971-ben pedig a Fák, virágok, fény című slágerrel győzedelmeskedett. Mint mondja, nagy álma volt, hogy egyszer saját műsorával térjen vissza oda, vagyis saját koncertet adjon azon a helyen, ahova megannyi gyönyörű emlék fűzi.
Hamarosan valóra válik a régi álmod, hiszen február 5-én nagykoncertet adsz az Erkel Színházban. Ráadásul vendégművészekkel is készülsz: több pályatársad is veled ünnepel majd ezen az estén. Kiket hívtál meg?
Koós Janival az elmúlt két évben nagyon sok táncdalfesztiválos műsorban léptünk fel együtt szerte az országban, valamint Szlovákiában és Romániában. A másik két „srácot” pedig azért választottam, mert egyrészt zenéltünk is együtt, másrészt nagyon bírom mindkettőjüket. Varga Miki a Hosszú, forró nyárban lesz a partnerem, ő énekli a férfi szólamot, Takáts Tomival pedig a Mért mentél el? című Locomotív-nótát adjuk elő. Az est házigazdája Dévényi Tibi lesz… Számomra az is nagyon nagy dolog, amire megint csak régóta vágytam, és most ez az álmom is teljesül, hogy a saját bandám, a Reflex Zenekar mellett egy szimfonikus zenekar, a Monarchia kísér majd. Nem akarok nagy csinnadrattát, szép fényeket tervezek, meg vetítést a régi képekből: az elhangzó dalokhoz kapcsolódó fotókkal szeretném megidézni a pályán eddig eltöltött ötvenöt évet… Mindenképpen azt szeretném, hogy a zenén legyen a hangsúly, mert az élő zene varázsa semmihez sem fogható.
A koncertnek „Az arcomat a fénybe fordítom” címet adtad, ami az egyik nagy slágered, a Fák, virágok, fény refrénjének az első sora. Miért éppen ezt választottad?
Amikor ez a szám megszületett, 1970-ben, én már a bőrdzsekis rockercsaj korszakomat éltem, a Locomotív GT-vel, meg a Skorpióval dolgoztam együtt, a dal szerzői, Schöck Ottó és S. Nagy Pitykó (S. Nagy István – a szerk.) leültek édesanyámmal és arról panaszkodtak neki, hogy nem akarom elénekelni ezt a nótát, merthogy túl romantikus, és nem passzol a stílusomhoz. Megmutatták neki a szerzeményt, mire édesanya megnyugtatta őket: garantálja, hogy elő fogom adni…. Imádtam az édesanyámat: nekem nem volt testvérem, apám korán meghalt, úgyhogy emiatt is nagyon szoros volt a kapcsolatunk, és anyu szeretetteljesen azzal biztatott: „Fiam, ezt el kell énekelned, mert ezzel nyerni fogsz.”
Te pedig szót fogadtál…
Egy darabig még mérgelődtem emiatt, mert akkoriban nem igazán motivált az a lehetőség, hogy helyes kislányként szépen elénekeljek egy érzelmes dalt, de végül édesanya meggyőzött, mint ahogy általában édesanyám mindenről meggyőzött, és nagy nehezen igent mondtam rá. Ám ezután jött a következő sokk, amikor kiderült, hogy hófehér hosszú ruhában kellene fellépnem, mire én határozottan közöltem: na, az kizárt! Az már tényleg mindennek a teteje lenne, hogy én, a rockercsaj csipkeruhában, összekötött hajjal álljak ki énekelni. Emlékszem, akkoriban mama gyakran megjegyezte, hogy jó lenne, ha az emberek néha látnák a homlokomat is, mert úgy nézek ki, mint egy pulikutya, utalva ezzel az akkor már jellegzetes frufrus frizurámra.
Ezek szerint édesanyád újfent meggyőzött.
Mivel tényleg szép volt az a ruha, mégis rábólintottam. Aztán amikor 1971-ben a Táncdalfesztivál döntőjében első helyezettként kimondták a nevemet és a színpadra szólítottak, nem győztem nyelni a könnyeimet… Ezért is ajánlottam a mostani koncertet az anyukámnak, aki mindig mindenben támogatott. És akivel én a mai napig beszélgetek…
Az első Táncdalfesztivál óta eltelt több mint ötven év, te pedig az ország egyik legnépszerűbb énekesnője lettél. A mai napig sokat koncertezel…
Hála istennek, rengeteg helyre hívnak. A közeljövőben egy nagy szlovák turné vár rám, és már most sok felkérésem van tavaszra meg nyárra. És ami nagyon-nagyon jó, hogy megint zenekarozhatok, tehát a bulik többsége zenekaros koncert, és az fantasztikusan jó tud lenni. Ma is a színpadon érzem magam a legnagyobb biztonságban: ott nem történhet velem semmi rossz, ott nincsenek problémák, nincsenek napi gondok. Ott fent csak azt látom, hogy a közönség tapsol, és közben velem együtt énekli a dalokat, ami lelket melengető érzés. A telt házas koncertek mindig fontos visszajelzések: erőt, hitet és lendületet adnak a folytatáshoz. A közönség szeretete komoly éltető erő!
Nézd meg EZT is…
