Az egyik legkellemesebb téli sportnak tartom a korcsolyázást. Kislány koromban sokat gyönyörködtem a műkorcsolya EB/VB közvetítésekben. Egy időben még álmodoztam is arról, hogy én is ott fogok táncolni és egy ország szurkol majd nekem.
Sajnos a Somogy megyei kis faluban nem volt lehetőségem gyerekként megtanulni a siklás fortélyait, így már felnőtt fejjel, a Városligeti Műjégpályán sajátítottam el az alapokat. Nem merném állítani, hogy jól tudok korcsolyázni, de azt minden bizonnyal, hogy nagyon szeretek.
A sors úgy hozta, hogy a párom lévén Budapestről Lajosmizsére kerültem. Évek óta itt élünk és majdnem ugyanennyi ideje járunk a kecskeméti jégpályára korcsolyázni (nem a Fő térre, hanem a Birizdo Gokart Stadionhoz) a gyerekekkel. Az első perctől imádjuk! Tágas (ha sokan vannak, akkor is jól lehet haladni), jó minőségű és szép a jég. Nagyon hangulatos úgy siklani, hogy közben kellemes zene szól, mehetsz egyedül vagy a pároddal kézen fogva vagy játszhatsz „vonatosat” az ifjúsággal. Emlékszem, Lilla lányom első alkalommal annyira félt, hogy egész idő alatt fognom kellett a kezét. Másodjára már csak egy kicsit, a harmadik alkalommal már egyáltalán nem. Mostanában meg már simán rám vernek 10 kört is….. Én néha attól kapok szívmegállást, ahogy ők robognak el mellettem, máskor meg attól, hogy a hokisok. (Ők is szoktak jönni, élvezettel nézzük, ahogy edzenek). Ugyancsak gyönyörködve nézzük azokat az embereket is, akik játszi könnyedséggel siklanak akár hátra is, illetve mindenféle „mutatványokkal” örvendeztetik meg a körülöttük levő embereket.
Visszatérve a gyerekeimre, be kell vallanom, hogy sokkal jobban korcsolyáznak, mint én és nagyon élvezik is! Nem csoda! Nálunk ez egy szombat délutáni családi program függetlenül attól, hogy az édesapjuk nem akar és nem is tud korizni. Ennek ellenére bejön velünk és alaposan beöltözve áll a pálya szélén, kritikusan szemlélve bennünket (engem legutóbb azzal szekírozott, hogy nagyon lassan rovom a köröket – bezzeg, ha csatlakoznia kéne…). Amíg vár ránk, gyakran lep meg bennünket finom pogácsával vagy teával (netán forralt borral) a büféből. Ő addig előszeretettel szürcsöli a kávéját, amit a Gokart Hotel éttermében vett. A korizás után szinte mindig a Hotel aulájában kötünk ki, ahol egy szimulátor segítségével mindkét gyermek átélheti az autóversenyzés izgalmait.
A mostani korcsolya szezon sajnos február 11-én lezárult, mert március elsejétől – tudtommal – már a gokart szerelmesei vehetik birtokba a területet. Apropó gokart és Gokart Hotel. Annó még Budapesten dolgoztam (California Fitness), a főnökeim sokat jártak gokartozni Kecskemétre, aztán pedig szuperlatívuszokban meséltek a hétvégén történtekről. Érdekes volt évek múlva személyesen is látni a pályát, amit anno ők emlegettek.
Mivel a szívünkhöz nőtt a hely, meg is van a következő program: születésnapi ajándékként megígértük Peti fiunknak, hogy kipróbálhatja ezt a sportot…. ha már korizni nem tudunk.
Köszönjük ezt a csodás pályát és a lehetőséget!
