Petrus Márta, író, blogger, elvált, és boldog édesanya, aki azon dolgozik, hogy elvált társainak segítséget nyújtson. Olyan gondolkodásmódot, és módszereket tud átadni és közvetíteni, mellyel teljes megújulást hoz az elvált nőtársai életébe, ami garantálja, hogy biztos lábakra tud állni válás után. Mártával beszélgetünk most önmagáról, arról, hogy van-e élet a válás után és arról, hogy nem régen megjelent könyvében megmutatja a lehetőségét annak, hogyan vehetjük kezünkbe a válás utáni életünket, és építhetjük újjá úgy, hogy azonnal érezzük: ÉLÜNK!
Márta, most csupa mosoly és jókedv. Gondolom a válása után nem egy ilyen kiegyensúlyozott emberrel találkoztam volna…
A legtöbb elvált nő örül, ha önmagát a víz felszínen tudja tartani. Ehhez képest Ön nem csak magán, de másokon is segíteni akar. Miért?
Amikor elváltam, akkor azt láttam, hogy nagyon magukra vannak hagyva az elvált édesanyák a problémáikkal. Senki nem tud abban segíteni, hogy hogyan dolgozza fel a válást, miként álljon talpra, hogyan hangolja össze az életét a rengeteg újonnan nyakunkba szakadt feladattal. Sokan meg sem értik az elvált szülők helyzetét, mert nem látnak túl a saját házassági problémáikon, így a baráti körből sem jut feltétlen segítséghez az ember. Én a válásom igyekeztem úgy megélni, hogy kaptam egy lehetőséget egy új életre, amiben lehet esélyem a boldog életre. Tudtam, ha tanulok a múltból, és merem vállalni a saját hibáim is, akkor egy kiegyensúlyozott, teljes kapcsolat vár majd rám. Ez a pozitív szemléletem indította útjára a blogot ismerősök javaslatára. Reméltem, hogy tudok segíteni másoknak is, nemcsak magamnak.
Márta, még ma is jellemző, hogy a férfiak azt gondolják „te csak otthon voltál a gyerekkel, amíg én dolgoztam!” Lehet ezen, tudunk mi nők, vagy maga a társadalom ezen változtatni?
Ez egy remek kérdés. Sajnos azt látom, hogy válásnál ezt minden nő megkapja. Ha addig a férj nem is vágta az asszony fejéhez, mert akkor még épp tisztelte annyira, hogy ne tegye, akkor a válásnál már tuti nem ússza meg senki. És ilyenkor minden nő belátja és felismeri, hogy kivel is élt ő együtt?! Azt gondolom, hogy amelyik férfi ezt ki tudja mondani, azt arra ítélném, hogy legközelebb maradjon ő otthon a gyerekkel. Megteheti nyugodtan. Utána kívánom neki azt, hogy ezen a megaláztatáson menjen keresztül ő is. Talán akkor megérti, hogy mi fán is terem az a csoda, amit az egykor szeretett nőtől kapott. Nyilván ez nem kivitelezhető. Az, hogy fog-e változni?! Azt gondolom, hogy igen. A társadalmi szerepek változásával egyre jobban ki kell vennie a férfinak is a nevelésből a szerepét, így azt gondolom, hogy van fény az alagút végén. Hamarosan valóban elismerik majd azt a munkát is, amit anyaként otthon tölt az ember lánya.
Érdekességek ITT!
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesült?
Nekem a társadalmi megítélést volt nehéz feldolgoznom. Néhány közösségben azt éreztem, hogy félnek tőlem a házasságban élők. Nyílván csak azok lehettek rosszallással felém, akik egyébként is rossz házasságban éltek. És persze azért nagyon sok álmatlan éjszakám volt az anyagiak miatt is. Hiába vállaltam két munkát is, és szabadúszó marketingesként is dolgoztam, nagyon nehéz volt mindent megadnom a gyerekeimnek egyedül.
Hogyan látja magát tíz év múlva?
Tíz év múlva a Balaton-felvidéken élek a nagycsaládommal, országszerte előadásokat tartok a talpra állásról, és a teljes élet művészetéről. Emellett sikeres tanfolyamjaim és legalább 15 könyvem van. Minden vágyam, hogy ezt az életet éljem, és ezért dolgozok már most is a kisbabák mellől.
Kövess bennünket a FACEBOOKON is!
