Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember tizenhat éve foglalkozik fiatalokkal, és tíz éve a Budapesti Gazdasági Egyetem életvezetési tanácsadója. Hivatása során több mint ezer klienssel működött együtt, többségük a 20-23 éves korosztályt képviseli. A mentálhigiénés tanácsadás során gyakran visszatérő probléma az, hogy a fiatalok gondolati úton bántják önmagukat.
Hogyan találhatjuk meg a lelki békénket és az utat önmagunkhoz? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Érdemes is szembenézni a gondjainkkal és az életünk kedvezőtlen nézőpontjaival. Bizonyára tapasztaltuk már, hogy ha ez nem történik meg, akkor a nehézségek, mint egy bumeráng, más formában visszatérnek, és nagyobb problémát okoznak, mint eredetileg. Nem lehet megúszni, hogy rendbe tegyük az életünket, mert ahol rendetlenség vagy zűrzavar van, ott nem találunk lelki békére és boldogságra.
A feszültségforrások, a belső nyugtalanság okai jól beazonosíthatók, és csoportosíthatók. Feltárásukkal és kezelésükkel jobb közérzetet és életminőséget érhetünk el – ha foglalkozunk velük. Ehhez ad támpontokat a Túlélésből kitűnő című könyv, amely:
- önsegítő kérdésekkel segít abban, hogy az olvasó önmaga, a kapcsolatai, családja stb. területén tisztán lásson
- olyan megoldási módokat kínál, amelyeket tizenöt év tapasztalata támaszt alá
- bebizonyítja, hogy az önmagunkkal szembeni őszinteség és az önmagunk feltárásába vetett energia mindig megtérül
- a nyelvezete érthető, a szerző szókimondó
- segít abban, hogy a gyermek- és fiatalkori problémákat ne cipeljük magunkkal felnőtt életükben, hanem megoldhassuk őket, és teljes életet élhessünk
- a gyakorlatok és javaslatok alkalmazása által javíthatunk az életminőségünkön.
Dr. Szántó Szilvia több mint másfél évtizede segít a fiataloknak, hogy csökkentsék a szorongásszintjüket, és rendbe tegyék az életüket:
– Mentálhigiénés szakember vagyok azzal a küldetéssel, hogy beszéljek arról, amiről hallgatni szoktak, továbbá segítsek azoknak, akik szeretnének javítani az életminőségükön. Mindig is segítői hivatásban dolgoztam. Több ezer diákot tanítottam a felsőoktatásban, és emellett az elmúlt tizenhat évben mentálhigiénésként több mint ezer klienssel kerültem kapcsolatba. A BGE életvezetési tanácsadójaként és a magánpraxisomban is a klienseimet abban támogatom, hogy meg tudják oldani életük kihívásait. A Túlélésből kitűnő című könyvemben eddigi tapasztalataimat és a működő megoldási módokat foglaltam össze – kezdte a szakember, aki úgy véli, önmagunk megismerése olyan mint egy nagy kaland vagy utazás. Olykor kimerítő, fárasztó, de közben a felfedezések és felismerések kárpótolnak bennünket, és visszatekintve úgy érezzük, hogy érdemes volt belevágni.
– Bátorságra és erőre utal, ha önismeretet fejlesztő könyv olvasásába, feldolgozásába kezdünk, és merünk szembenézni azokkal az életterületeinkkel, ahol úgy érezzük, hogy van mit rendbe tenni. Persze mindig akad tennivaló, de a probléma/kihívás súlyossága nem mindegy. Ugyanakkor ígérem: az önmagunkba fektetett energia megtérül! Az önismeret, a fejlődés, a változás útján akadnak fájdalmak, kényelmetlenségek, kihívások, nehéz érzések. Ki akarja ezeket? Ugyanakkor ki látott olyan embert, aki úgy érte el a céljait, hogy egyáltalán nem kellett kilépnie a komfortzónájából, valamint folyton öröm és jókedv vette körül egy védett világban? Milyen életre vágyunk, és mire vagyunk hajlandóak érte? Mikor lesz több önbizalmunk? Egyrészt, ha eltávolodunk attól az embertől, aki rombolja az önbecsülésünket: beszólogat, kritizál, le- és elnyom. Másrészt, ha cselekszünk (és túllépünk az elméleteken). Tűzzünk ki célokat, akár kisebbeket is, azok eléréséért tegyünk erőfeszítéseket, az eredményeinket vegyük észre, akár írjuk le, tűzzünk ki újabb célt, tegyünk bele munkát és így tovább. Lehet hibázni, lehet félni, lehet megtorpanni egy pillanatra, de nem cselekedni nem ér! – biztat Dr. Szántó Szilvia, aki azt tanácsolja, bár a múlton nem tudunk változtatni, ugyanakkor a következtetéseket levonva, a hozzáállásunkon változtatva, tudatosan dolgozva önmagunkon – akár szakember segítségével – sokat tudunk tenni azért, hogy a gyerekeinknek ne adjuk tovább a sérüléseinket, és ne is rajtuk verjük le őket.
– „Aggódom, mert nem látom magam öt év múlva” – mondta az egyik huszonéves kliensem. Azt javasoltam neki, hogy hagyjuk az öt évet, az most (és egyébként is) túl hosszú idő. Jelenleg hetekkel/hónapokkal sem látunk előre. A járványügyi helyzet eleve a bizonytalanságérzetet erősíti bennünk, ne mászkáljunk előre túlságosan az időben, mert az tovább növeli a szorongást. Fókuszáljunk inkább a mindennapjainkban azokra a dolgokra (és tegyünk értük), amelyekre van ráhatásunk, amelyek rajtunk múlnak, és függesszük fel még nagyjából fél évig (amíg visszarendeződik az életünk) a hosszútávú tervezést. Mindennek eljön az ideje. Az a küldetésem, hogy a könyv segítségével még több fiatal felnőttnek segítsek közel kerülni önmagához és megtalálni a lelki békéjét.
További információ: https://drszantoszilvia.hu/
