Túlzás és elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a premier után szinte felrobbant a nézőtér. Hosszú idő, sok munka, áldozat és harc után a nagyközönség előtt is bemutattuk a Fame című musicalt.

Mielőtt azonban felgördült a függöny, a Vörösmarty Színház szíve-lelke, Rácz Mária, igazgatói titkár átvehette Székesfehérvár egyik legrangosabb színházi elismerését. Marcsi 2009 óta a Vörösmarty Színház munkatársa, a székesfehérvári színházi élet szervezésének meghatározó alakja. Több mint 10 éve igazgatói titkárként segíti a vezetőség munkáját, összefogja az egyes szakterületek tevékenységét. Feladatát körültekintően, nagy szaktudással végzi. A 2016/17-es évadban elnyerte az „Évad nem művész állományú dolgozója” díjat, amelyet a Színház társulatának tagjai minden évben titkos szavazást követően ítélnek oda az általuk arra legérdemesebbnek tartott munkatársnak. A Székesfehérvár színházi értékeinek gyarapítása érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése „Pro Theatro Civitatis Albae Regalis” díjat adományozott Rácz Máriának.

A díjátadó után pedig elkezdődött a Fame. Óriási várakozás övezte a világhírű musical bemutatóját, hiszen Hargitai Iván rendező csapata elementáris erejű előadást alkotott, aminek már nyáron híre ment, hiszen az egészségügyi dolgozók zártkörű előadások keretén belül már megnézhették.

Az előzmények: a munka egy hatalmas castinggal kezdődött, ahol több száz jelentkezőből választották ki azt a csapatot, akiket most a színpadon láthatnak. Táncosok, színészek, énekesek, egészen fiatalok, tapasztaltabbak, de közös bennük, hogy olyan energiát képesek adni a színpadról, hogy az ember beleborzong. A zsűrinek – az előadás alkotóinak – szokás szerint nem volt könnyű dolga, de egy olyan CSAPATot sikerült összeválogatni, amelynek tagjai egytől egyig teljes erőbedobással készültek a nagy szerepre. A válogató után azonnal megkezdődött a munka, tánc-és énekpróbák vártak a szereplőkre Rovó Tamás koreográfus, Beliczai Béla és Molnár G. Nóra koreográfus-asszisztens, valamint Kéménczy Antal vezetésével. Így az olvasópróbára a fiatalok már az alapokkal érkeztek. Ekkor kezdődött el a színpadi munka dandárja Hargitai Ivánnal, aki a bemutató időpontjához közeledve azt is elárulta, hogy nem csak a fiatalok tanulhattak tőle: „Lenyűgöző, hogy húszévesen micsoda elképesztő optimizmus, energia, a szó legjobb értelmében vett tenni akarás, naivitás van az emberben. Azt gondoltam, hogy még most is van bennem ilyen, de hát hozzájuk képest ez semmi.”

A többhetes próbafolyamat során mindenki erején felül teljesített, színpadi, tánc- és énekpróbák, sokszor szinte éjjel-nappal. Aki azidőtájt bejött a színházba a büfében itt-ott szundikáló huszonéveseket látott, akik egy-egy röpke 10 percre lefeküdtek pihenni, vagy épp a rendezőasszisztens (Németh Mariann Mary) gyógyítgatta sajgó lábukat, derekukat, izmaikat. A gyanútlan látogató azonban azt a tüzet is látta ezeken a fiatalokon, hogy minden sajgás és fáradtság ellenére nem adják fel, az az elszántság, ami a plakáton tükröződik a szemükből, ott égett már akkor is. A kiváló koreográfiáért Rovó Tamás felelt, aki eddigi pályafutása legnagyobb munkájának tartja a Fame-et. Az előadás sikerességének titkát azonban nemcsak ebben látja : „Az ilyen nagyszabású előadások, ahol ilyen sokan vannak egyszerre a színpadon, nem feltétlenül attól tud jól működni, hogy jók a koreográfiák vagy a rendezés… ez nyilván nagyon fontos, de az sokkal fontosabb, hogy a csapat energiája, összetartása, és az, hogy együtt húzzák a szerkeret lejöjjön a színpadról, és ez itt működik.”

A Fame tanári kara (Kiss Diána Magdolna, Denk Viktória, Sághy Tamás és Kozáry Ferenc) pedig valóban vérbeli pedagógusként állt a csapathoz, nemcsak a színpadon, hanem a való életben is. Ahogy mondani szokták, a gyümölcs beérett, és ha – a nyilvánvaló elfogultság miatt – e sorok írójának nem hisznek feltétel nélkül, álljon itt néhány nézői vélemény, amely bizonyítja, hogy az energia, amely az előadást létrehozta, célba ért:

Olyan érzelmi hullámok söpörtek végig rajtam, a nevetés és a könny váltotta egymást. Nagyon tetszett! Őszinte gratuláció mindenkinek! (A. F. Emília)

Szuper előadás, gratula a szereplőknek, valamennyi közreműködőnek, akik megálmodták, színre vitték… (D. Erzsébet)

Tini fiam még egyszer meg akarja nézni…ez mindent elmond! (F. Edit)

A bemutató fantasztikus, pörgős, látványos, nagyon szuperek voltak a fiatalok. (…) Olyan érzelmek jöttek le a színpadról, hogy hűha. Sokan sírtak egyes számoknál. (L. Annamária)

A darab csodás, egész nap elbírnám nézni. Hatalmas energia, komoly motivátor. (D. Ágoston)

A főbb szerepekben: Katona Klaudia, Kusnyér Anna, Mechle Christian, Kádár Szabolcs János, Gadó Anita, Babinszki Virág, Tóth Károly, Szaszák Zsolt, Imre Krisztián, Horváth Dániel, Urbán-Szabó Fanni, Lázár Julianna, Wéber Tamás Bence, Náray-Kovács Zsombor, Jónás Szabolcs, Soltész Rita és Ács Bianka