D. Tóth Norbert Gödöllőn él és két kis gyerek boldog apukája. Kérdezhetné az olvasó, na és? Mi ebben az érdekes? Nos, az, hogy Norbert államigondozott volt és ma rendőr, ráadásul ír, nem is akárhogyan. Nem mellesleg ő lett az Alkotónők magazin „Maradj otthon” pályázat irodalmi kategóriájának nyertese. Írási meghallgathatók a YouTube csatornán, de nap, mint nap találkozhatunk vele a Baptista Rádiót hallgatva.
Azt hiszem az olvasók is nagyon kíváncsiak arra, hogy egy volt állami gondozott, hogyan jut el idáig? Hiszen tudjuk, mennyire nehéz az ő életük, az ő indulásuk.
Van egy orosz közmondás, miszerint ne a sorsa felől ítéld meg az embert, hanem ahogy megküzdött azzal. Én ez alapján élem az életem. Legelsőnek 9 hónaposan kerültem állami nevelésbe, majd közel négyévesen vissza a családhoz. Ott tanultam meg a többi testvéremmel együtt, milyen az élet sötét oldala. Milyen a nélkülözés legvastagabb tollával írni. Aztán később újra visszakerültünk az Intézetbe. Bennem mindig erős volt a belső motiváció, amit akkor még álmodozásnak hívtam. De tudtam, az álmaim eléréséhez nekem kell megtenni a lépéseket.
Hogyan jött az ötlet, hogy írni kezdjen?
Az elején nem volt benne tudatosság. Csupán leírtam azokat az érzéseket, amik mindvégig bennem voltak. Később már késztetést éreztem, hogy ezeket úgy írjam le, hogy mások számára is érthető legyen. Az emberek életük során milliószor találja magukat olyan helyzetben, amire később intenzíven emlékeznek vissza. Legyen az jó vagy rossz. Nekem is számtalan ilyen volt. Tudtam, ezeket nem tarthatom magamban.
Mit jelent az ön számára az írás?
Egy másik világot. Én tudatosan építem a dolgokat magam körül. De néha szükségem van arra, hogy elvonuljak egy képzeletbeli miliőbe, ahol az emlékeim és a képzeletem találkoznak. Ezt az írás közben élem át. Nem csupán a szórakozás számomra, hanem az igazi mentális rekreáció.
Ön szerint mi az, amit adni tud az embereknek, az írásai által?
Másik nagyon fontos hitvallásom, hogy adj a sajátodból másnak! Legyen az egy szelet kenyér vagy akár egy írás. Mindkettőre szüksége van az embereknek. Én nem élek vagy éltem át különlegesebb dolgot, mint bárki más. Csupán megfogalmazom helyettük is azokat az érzéseket, amiket ők is átéltek. Így ők is jobban megértik a saját érzéseiket. Talán én ezt adom át.
Mi az, amire a legbüszkébb eddigi pályafutása alatt?
Nagyképűség lenne a pályafutás szót használnom. Mert itt nem eredményekről és győzelmekről van szó, csupán arról, hogy sokaknak tetszik, amit leírok. Nekem minden jó szó, visszajelzés egy öröm. Ilyenkor büszkeség fog el. De ha mégis kiemelni kellene valamit, akkor a felolvasó esteket említeném, ahol az ország legnagyobb orgánumai, a rádió és televízió jeles nagyjai olvasták fel művimet.
Mik a további tervek magánemberként, íróként?
Az élet egyszerű és csodálatos egyben. A legegyszerűbb tervem, hogy szeretetben és jólétben neveljük fel a gyerekeimet. A legcsodálatosabb pedig, hogy (mint minden szülő) én büszkélkedhetek a világ legszebb két gyermekével. És ez a szépség nem csupán a külsőjükből fakad, és ez még inkább további írásra késztet. És mi a tervem még? Továbbra is adni a gondolataimból azoknak, akik szívesen olvassák az írásaimat. Ilyen egyszerű…mégis csodálatos.
