„Milliók lelkében kelteni visszhangot!” (Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat-előszó) – Ez a kodályi gondolat a Honvéd Férfikar sorvezetője Kodály Zoltán születésének 140. évfordulóján. A hangversenyen Kölcsey, Ady és Petőfi verseire készült férfikari különlegességek, valamint a legszínesebb népdalkórusok szólalnak meg április 14-én a Pesti Vigadóban.

A műsort átjárja a hazafiasság, a himnikus emelkedettség, a buzdító forradalmi hangulat, amelyet népies virtus és felhőtlen vidámság fűszerez. A programban megjelenő szélsőséges dinamika, tematikai sokszínűség, a végtelennek tűnő erő és simogató gyengédség mind együtt érzékeltetik, hogy hazánk és Közép-Európa legnagyobb hivatásos férfikara igazi unikum a magyar kórusművészetben. A Honvéd Férfikar örömmel ápolja Kodály férfikari örökségét, és büszke arra, hogy több kompozíciót, átiratot kifejezetten számukra ajánlott a Mester. A koncert alapvető érdekessége, hogy a megszólaló kórusművek mindegyike a Honvéd Férfikar megalakulása (1949) előtt született. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon kinek szánta legnagyobb férfikari darabjait a Mester. Az „Isten csodája” című nagyívű darab valószínűleg a pincében születhetett 1944-ben, ahogyan a „Rabhazának fia” és számos vegyeskar is. Ezek a Petőfi versekre készült megrázó darabok igazán belülről fakadtak. Ahogy mondani szokták: szorított lelki állapot táptalaja a művészetnek; „megnyesve kizöldül”. Ide sorolható még a kicsit később (1947) született „Élet vagy halál”. Két korai darabja a „Mulató gajd” (1917) és a „Bordal” (1913) Kodály ifjúkori zsengéjét mutatja hangulatában és szerkesztésében is. A „Dalárda mozgalom” lehetett motivációja Kodály igazán érett alkotói korszakának a két háború között. Hazafias darabjai mellett megjelennek a népdalfeldolgozások, amelyek Kodály népdalgyűjtő munkája mentén tudatos szereplői az életműnek (Huszt; Fölszállott a páva; Katonadal; Kit kéne elvenni; Karádi nóták). A koncert legnagyobb érdekessége a Canticum Nuptiale című kompozíció. A „Lakodalmi ének”-ként aposztrofálható darab tulajdonképpen tréfás népi házasító, és ilyen módon párja a (később megszólaló) „Kit kéne elvenni” című kórusműnek. A darabot Kodály kedves tanítványának Szabolcsi Bencének szánta emlékezetes baráti ajándéknak esküvője alkalmából, nem koncertdarabnak.

A köszöntő zenét tartalmazó kézirat fél évszázadon át Szabolcsi Bence dolgozószobájának falán függött, bekeretezve, egy üveg alatt. A tenor-, bariton- és basszus szólamok együttesére írt kompozíciót Kodály nem partitúrában, hanem egy lapra, de külön feljegyzett szólamokként nyújtotta át az ünnepeltnek, fent balra a tenort, jobbra a baritont, lent a basszust elhelyezve. A megszólaltatók akként énekelhették össze a szólamokat, mint régi templomok kórusain a közös kotta köré egybegyűlt karénekesek. Valószínűleg koncerttermi körülmények között eddig nem hangzott el. A koncerten közreműködik: Horváth Bence (trombita), Nagy Roland (dob). Vezényel: Riederauer Richárd és Lógó Tibor

Jegyek: 3000 Ft