Játszani hívom a Kedves Olvasót! Játszani, egy csodás világba, ahol még felnőttként is újra gyermekek lehetünk és kipróbálhatjuk a kreativitásunkat, miután végignéztünk egy fantasztikus kiállítást.
Úgy kezdődött, hogy az Alkotónők Webmagazin főszerkesztője, Orbán Erika, felhívott, hogy van egy meglepetése a tanulóim számára, ez pedig egy látogatás a budapesti Kockaparkba.
Hirtelenjében nem is tudtam mit kezdeni az információval, hiszen (szégyen ide, szégyen oda, nem is tudtam, hogy miről beszél). Aztán első meglepetésemből magamhoz térve, örömmel elfogadtam a felajánlást, ami egy csodálatos Legó kiállításra szólt. A szavakat tett követte és a Lajosmizsei Fekete István Sportiskolai Általános Iskola 6.f osztálya egy szép áprilisi napon elindult Budapestre Lenkóné Nagy Andrea osztályfőnök és néhány szülő kíséretében. Egy kellemes órányi buszozás után szerencsésen és időben érkeztünk a Campona Bevásárlóközpontba, ahol a Kockapark található.
Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, látszott, hogy örültek nekünk. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy „kísérettel” és háttér információkkal ellátva sétálhattuk végig a termet. A tárlatvezetés közben sok érdekes információt megtudtunk. Például, hogy a legnagyobb hazai Lego klub, ami saját bolt és kiállítási eszközökkel is rendelkezik, különböző építők munkáit állította ki. Ők többségében a Kockajáték klub tagjai illetve meghívott kiállítók. Természetesen különböző témákat dolgoztak fel, mint pl. vonatok, történelem, városépítés, stb.
A kiállított alkotások közül néhányról szeretnék bemutatni, a teljesség igénye nélkül. Ahogy mindenütt, így itt is nagy szerepet kap az első benyomás, az első építmény: a Nyugati pályaudvar. A kiállítás legnagyobb terepasztalán található és úgy működik, mint a valódi fejpályaudvar: ugyanannyi és ugyanúgy elhelyezkedő vágányokkal. Lélegzetelállító látványt nyújt, szinte uralja a termet ez a sok apró kockából készült épület. Ugyanez elmondható a Vásárcsarnokról, a Budapest Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának épületéről vagy a Budai Vár kicsinyített másáról. El sem tudom képzelni mennyi időt és energiát vett igénybe az összerakásuk.
Továbbhaladva a félelmetes, fekete vitorlás kalózhajók irányába, elgondolkodtam, hogy vajon milyen lehetett, amikor Sir Francis Drake, (az angolok szemében nemzeti hős, a spanyolok szemében egyszerű kalóz) lépett a fedélzetre. Talán jobb, ha nem tudom és az is szerencse, hogy „csak” modellek voltak,
Ha már közlekedési eszközök közt jártunk, természetesen találtunk repülőket is! Mivel nagyon szeretek repülni (sokszor csak a fel és leszálló gépeket csodálni), tekintetem a repülőtér irányába fordult. Nem is csoda: még „Malév” gép áll az egyik kifutónál, ami óhatatlanul is megdobogtatta a szívemet. Az egész egy aprólékosan, gondosan megtervezett és kivitelezett a komplexum, akárcsak az igazi. Nem mellesleg, az ott álló Boeing 737-es gépet a klub legfiatalabb tagja (7 éves) építette. Igazán figyelemre méltó teljesítmény! Biztos vagyok benne, hogy még hallani fogunk róla!
Személy szerint nekem tetszettek a csatahajók, tengeralattjárók és harci repülők is, ám a rakéta és a torpedóbombázó kevésbé. Nézze el nekem a Kedves Olvasó, hogy ezekről nem írok részletesebben.
Sokáig elidőztem viszont a Vadnyugati városnál is. Nem értettem, hogy miért nem volt igazán sikeres a Legónál anno. Láthattuk itt a seriff irodáját, egy postakocsit, vasútállomást, stb. Mintha csak egy western film csöppentünk volna – vártam a „Volt egyszer egy Vadnyugat” c. film nyitó jelenetét.
Ez után ismét egy nagy kedvenc következett, a Vidámpark felé igyekeztünk! A mi gyermekeink sajnos már nem ülhettek a hullámvasúton és a körhintán sem – én még igen. Szívmelengető érzés volt gyerekkorom kedvenceit „miniben” viszontlátni. Már csak azért is, mert itt a gyerekeink is megcsodálhatták azt, amit az én korosztályom még önfeledten kipróbálhatott. Úgy tudom, hogy az elemek anno készletként voltak kaphatóak, a hullámvasút pedig ma is ott várja kedves vevőit a boltok polcain.
Természetesen a mesék és a filmek világa sem maradhatott ki a sorból: a Lego Friends-től kezdve az Aranyhaj-ig, Csinglingtől Mulánig sorakoztak a hercegnők. Mondanom sem kell, hogy a Star Wars szereplői és egy-egy jelenetét is megalkotta valaki. Láthattuk a 2010-től forgalomban levő kis figurákat, amiket legrégebbi, legritkább és legdrágább kategória szerint soroltak be és raktak fel a különböző polcokra.
Amikor már azt gondoltam, hogy mindent láttunk, akkor újabb meglepetés ért: odaértünk a NAGY GOLYÓELOSZTÓ ASZTALHOZ. Ez több modulból áll, mindegyikben egy-egy technic-motor, amik azonos sebességgel forognak egy irányba. Volt ebben a kis Naprendszer is, ennek a modellnek az a különlegessége, hogy a Földnek pont 365-ször kell megfordulnia, hogy egy teljes kört tegyen a Nap körül, és a Holdnak is egy „Lego-Földnyi” hónapba telik, míg a Föld körül kering egyet.
A kiállítás végén a gyerekek már nagyon várták, hogy építhessenek valamit a saját kezükkel (a zsetonos program keretében), úgyhogy odaültek alkotni különböző ötletes dolgokat. Volt, aki hercegnőt próbált összerakni, míg mások droidot készítettek. Úgy érzetem, ez jelentette számukra az egész kiállítás fénypontját. Mindannyian önfeledten merültek bele az alkotásba, öröm volt nézni őket!
Mindannyian remekül éreztük magunkat, azt hiszem, bármikor szívesen visszamennénk. Jó szívvel ajánlom a kiállítást mindenkinek 0-99 éves korig.
Köszönjük szépen a lehetőséget!
