Egy kalózhajó fut a nyílt vízen Törökország felé, rajta a kapitánya, Conrad, valamint szolgája és barátja, Birbanto.
A kalóz története az angol romantikus költőnemzedék egyik legnagyobb alakjának, Lord George Gordon Byronnak azonos című költeményéből (The Corsair) származik. A romantika korában Anglia és Európa más országaiban is fontos szerepet töltöttek be a társadalomból kiszorult vagy kirekesztett, hősiesre formált figurák (pl. a betyár, a fegyenc, a haramia, az útonálló), így a kalóz is egyfajta romantikus ideált testesített meg. A vers, amely a kalózkapitány és a rabszolgalány kalandos szerelméről szól, már saját korában népszerű irodalmi alkotásnak számított, később pedig jó alapot szolgáltatott zenés színpadi művek librettóihoz is. Vincenzo Bellini 1827-ben, Giuseppe Verdi 1848-ban írt operát A kalóz címmel, 1831-ben Berlioz ezzel az elnevezéssel nyitányt komponált, 1856-ban pedig a Giselle alkotója, Adolphe Adam készített balettet Le Corsaire, A kalóz címmel, amelyet a párizsi Operában állítottak színpadra, Joseph Mazilier koreográfiájával.
Két évvel később a művet Szentpéterváron is bemutatták. A produkcióban Marius Petipa az orosz balett-klassszika megteremtője és egyeduralkodó fejedelme kétféle minőségben is részt vett: asszisztensként a koreográfia átdolgozásában, illetve táncosként Conrad megformálásában. Petipa még négy alkalommal alkotta újra elképzelését (1863, 1868, 1885, 1899), majd az évek során több mester is átdolgozta a darabot, köztük Konsztantyin Szergejev is, a Kirov Balett együttesének művészeti igazgatója és vezető koreográfusa.
Az ő variációja mindössze kilenc előadást élt meg, de felesége Natalija Dugyinszkaja támogatásával 1997-ben Anna-Marie Holmes színpadra állíthatta a balettet Bostonban, amit később az American Ballet Theatre is műsorára tűzött. „Az, hogy végül bejártuk vele az egész világot, nem az én döntésem volt: A kalóz egyszerűen elkezdte élni a saját életét” – nyilatkozta a kanadai születésű művésznő. 2013-ban az English National Ballet-nél, majd az American Ballet Theatre-nél, Uruguayban, a Julio Bocca Társulatnál és Buenos Airesben is a Teatro Colónban is színpadra vitte a művet, a Public Broadcasting Service pedig Emmy-díjjal jutalmazta A kalóz Holmes-féle verzióját. A koreográfusnő most Solymosi Tamás felkérésére utazott Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Balett művészeivel mutassa be a darabot. „Ez egy nagyon nehéz balett. Ráadásul a technika tökéletes elsajátításán túl színészi képességeket is elvár a táncosoktól” – hangsúlyozta Holmes.
A balett cselekményét az angol romantikus költőnemzedék óriása, Lord Byron 1814-es híres verse, A kalóz inspirálta. A kalandokkal teli, feszülten izgalmas történetben éppúgy helyet kap a szerelem, árulás, életveszély, hajótörés, mint a végső megmenekülés. A Byron-műnek akkora sikere volt, hogy a balettmesterek nem sokkal a vers megjelenése után, már az 1820-as években több helyen színpadra vitték. Az 1856-os párizsi előadás szenzációja a hajótörés színpadtechnikai megoldása volt. A kalózkapitány és a rabszolgalány különös szerelméről szóló történethez Adolphe Adam írt zenét. A koreográfiát a legendás Marius Petipa és Konsztantyin Szergejev alkotása nyomán Anna-Marie Holmes és Solymosi Tamás dolgozta át és igazította a Magyar Nemzeti Balett táncosainak karaktereire. Az egzotikus világot megidéző díszlet Rózsa István munkája, a látványos jelmezeket Rományi Nóra tervezte. A főbb szerepekben Kim Minjung, Radziush Mikalai és Rónai András láthatók. Az Opera Zenekart Déri András vezényli.
A zenei anyag Anna-Marie Holmes változata. Zenéjét szerkesztette, átdolgozta, áthangszerelte: Kevin Galiè.
