Álláskeresőként sokszor felmerül bennünk a kérdés: Miért jelölik meg elvárásként a munkáltatók a magabiztos, vagy kommunikációképes nyelvtudást, ha valójában a munkakör ezt nem indokolja? Számos nagyobb méretű, vagy multi szervezet azért vonz be szívesen nyelvtudással rendelkező pályázókat, mert konkrét karrier-utat állítanak fel eleve az egyes pozíciók mentén. Egyre feljebb és feljebb lépkedve a ranglétrán pedig már valóban szükség lesz a rendszeres nyelvhasználatra.
Nemzetközi munkakörnyezetben akkor is szerencsés a nyelvtudás, ha a napi munkavégzésben valóban nincs rá szükség. Ilyen vállalati kultúrában ugyanis bármikor nyílhat alkalom egy meetingen való részvételre, ami idegen nyelven folyhat, ha jelen van legalább egy külföldi résztvevő. Emellett érkezhet külföldi delegáció, vagy egy vezető a szervezet anyavállalatától, aki feltehet kérdéseket minden kollégának. Az ilyen közegben az online háttérfelületek, Intranet, a munkaköri profilok nagy része többnyire angolul, vagy németül íródott. Számos esetben a háttér-kiszolgáló szervek is külföldön, általában Közép-Kelet Európában találhatók. Ezalatt pontosan azt értem, hogy, ha például dolgozol egy rendszerben és valami nem működik, akkor indítanod kell egy úgynevezett „ticket”-et, amit elbírálnak és felhívnak akár Lengyelországból, akár Romániából és onnan angolul megoldást javasolnak a hibádra, amennyiben a helyi kollégákon már túlmutat a probléma hordereje.
Az elektronikus tananyagok nagy része is a magyar mellett angolul, vagy németül érhető el. Ezeket a legtöbb esetben kötelezően el kell végezni. Az ilyen munkahelyeken azért általában biztosítanak belső- vagy külső nyelvtanfolyamot szinten-tartás vagy fejlesztés végett. Felsővezetőknél egyértelmű a nyelvtudás megléte, középvezetőknél pedig ugyancsak jogos elvárás, hogy legalább egy idegen nyelv használói legyünk. Ahol pedig tárgyalóképes, vagy folyékony nyelvtudást kérnek, ott egészen biztos, hogy a munkában napi szinten is előkerül majd az ilyen kommunikáció, akár személyes beszélgetéseken, tárgyalásokon, akár levelezésben, szakszöveg értelmezésekor, vagy telekonferencián, skype-on, telefonon keresztül. Amennyiben naprakészek kívánunk maradni, bizonyos szakmákban a háttér irodalom, kutatás, publikáció, tanulmány idegen nyelven érhető el.
Mégis milyen nyelven tanuljak?
Érdemes olyat választani, ami későbbi terveinkhez igazodik. A legelterjedtebb és általában a legtöbb munkakörnyezetben használatos az angol. Hogyha emellett egy másik európai nyelvet beszélünk, akkor nőnek az esélyeink elhelyezkedéskor. Háttér kiszolgáló szervezeteknél (SSC) sokszor eleve két nyelven beszélő kollégákat keresnek és ilyenkor az angol mellett a spanyol, portugál, holland, francia nyelvek a leginkább felkapottak.
Még többet tudhat meg szakértőinktől ITT!
Értékesítési pozícióknál azon a külpiacon élvezünk majd előnyt, amely régió nyelvét beszéljük, ilyenkor jól jön a cseh, román, orosz ismerete is. Mellette persze hozzáadott érték, ha ismerjük a kulturális különbségeket, szokásokat, elvárásokat.
Grega Viktória
Kövess bennünket a FACEBOOKON is!
