Szeretnék segíteni az origami kedvelő, kreatív Anyukáknak, nagymamáknak, hogy ebben az időben tartalmasan le tudjuk kötni a gyerekeket nemcsak hajtogatással, hanem meseolvasással, bábjátékkal is.
Egy mesének a szereplőit fogjuk meghajtogatni időről időre és az elkészült művekkel díszíthetitek a lakást vagy bábozhattok is.
Hát akkor kezdjük itt az első videó és mese:
Az alábbi sorokban Jékely Zoltán: A három pillangó című meséjét olvashatjátok és a mese végén az első szereplőt, a napocskát már meg is hajtogathatjátok a videó segítségével. Ha több napocska készül kiragaszthatjuk az ablakba várva a meleget és rajzolhattok neki arcot is!
A HÁROM PILLANGÓ
Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar.
– Repüljünk haza – mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát.
– Minél gyorsabban – mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással.
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt.
– Menjünk a sárga tulipánhoz – mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát.
S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:
– Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.
De a tulipán így felelt:
– A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem.
Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak:
– Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk!
A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt.
– Menjünk a liliomhoz – mondta a fehér pillangó.
Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték:
– Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.
De a liliom így felelt:
– A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
Erre a fehér pillangó így felelt:
– Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást.
A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Tovább vergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s bebecsapott az eső.
– Süss fel, nap, süss fel, nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! – könyörgött a három didergő pillangó.
A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak.
A videó linkje https://youtu.be/Ji0OOIoKC2U
