2018. június 1-én zárult le az előző év szeptemberében kezdődött “Sakk Tehetségműhely” elnevezésű program a Lajosmizsei Fekete István Sportiskolai Általános Iskolában. Az egy tanévet felölelő “szakköri foglalkozásokon” 20 szerencsés tanuló vehetett részt. A részletekről az ötlet gazdája, Barna Beáta tanárnő mesélt nekem.

Megtudtam, hogy az iskola alsó tagozatán speciális tanmenetet követő sakk “tagozatos” osztályok tanulnak, felső tagozatban viszont nincs ennek meg a folytatása. Bea részt vett egy sakk módszertani képzésen és kereste a lehetőséget, hogy a nagyobbaknál miként lehetne ezt “beépíteni” és kamatoztatni. Egyszer csak jött a Sakk szakkör – helyesebben “Tehetségműhely” gondolata, amihez nagyszerű lehetőséget biztosított a pályázat. Bea elmondta, hogy leginkább a matematikai tudást (logikai és a problémamegoldó képességet) szerette volna támogatni az egy év alatt. Ugyanakkor, kétségtelen az is, hogy a játék kiválóan fejleszti a koncentrációképességet, a kudarctűrést, az önfegyelmet és a képzelőerőt is. Ráadásul időről időre döntést kell hozni a játékosnak, új utakat kell keresnie, miközben követni kell bizonyos szabályokat, együtt kell működni a másik emberrel, úgyhogy azt gondolom (a szerk.), hogy a sakk az életre tanítja azt, aki játszik. Ráadásul nemtől és kortól függetlenül “űzhető”.

SAKK_BE_1

A kilenc hónap alatt minden héten kétórás foglalkozásokon vehettek részt a tanulók, ahol egy kis elméleti oktatás után természetesen játszottak. Sakkoztak. Móczó István sakkedző segítségével a diákok sok érdekes foglalkozáson, előadáson vehettek részt. Természetesen a gyerekek több versenyre is beneveztek, ahol nagyon szépen teljesítettek. Ami a tanulmányi eredményeket illeti, a következő években derül majd ki a fejlődés mértéke.  Egy biztos: azok, akik jártak, nagyon szívesen mentek a heti egy foglalkozásokra (beleértve a tanulási zavarral küzdő nebulókat is) és remekül megtanultak csapatban dolgozni.

SAKK_BE_2

Bea elmondta, hogy a gyerekek nagyon érdekesnek tartották a programot, és hihetetlenül pozitív élményekkel tértek haza a kirándulásról. Ellátogattak ugyanis a Magyar Sakkvilág szerkesztőségéhez, és a Magyar Sakkszövetség székházába is. Látták a termeket, ahol a nagy nemzetközi versenyeket szervezték. Jártak továbbá a Budapesti Sakkmúzeumban, ami magángyűjtemény. Ide azok a hagyatékok kerülnek, amit “sakkos” családok ajánlanak fel. A nap másik felében pedig a Hevesi Sakk Múzeumot vették célba, ami szintén magángyűjtemény volt, ám a tulajdonos a városnak ajándékozta azt. Az elbeszélésből számomra az volt döbbenetes, hogy 4 ilyen múzeum van a világon (Frankfurt, Rio de Janeiro, Moszkva és Heves) az egyik itt nálunk, Magyarországon!!! Micsoda kincsek birtokában vagyunk! És hogy mit láttak itt a gyerekek? Sakk könyveket, zászlókat, érmeket, serlegeket, régi sakkozók arcképeit. A zárórendezvényen nem csak kiállítással várták az érdeklődőket, hanem három színvonalas előadással is – Papp Petra, Pál Imre és Móczó István jóvoltából. Ráadásul a gyerekek szimultán játékot játszhattak Petrával, aki az U18-as korosztályban Európa-bajnoki ezüstérmes olimpikonja. Érdekesség róla, hogy viszonylag későn, 10 évesen kezdett el sakkozni és, hogy sok mindenről le kellett mondania a siker érdekében – ahogy az élsportolóknak általában. Az a szerencse, hogy nagyon szeret sakkozni és így sikerült a kezdeti hátrányt lefaragni a korosztályában. Bár jövőre nem lesz “Tehetségműhely” az alsó tagozatban folytatódik a “Sakkpalota program”, felső tagozatban pedig a “Társasjáték” szakkör, aminek keretében lesz sakkozási lehetőség.

SAKK_BE_3

Zárásul álljanak itt Benjamin Franklin szavai a játékról:

„A sakk elővigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövőre is figyeljünk egy kicsit, körültekintésre, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem előtt tartsuk, óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket. Végül három igen fontos szabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul állnak a dolgaink, reménykedjünk a dolgok jobbrafordulásában, s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében.”

Megfontolandó tanácsok!