„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”
Bemutatom Alkotónő társamat, Fried Zsófiát a B.É.K.E. elnökét. Remélem kedves olvasó, mire a cikk végére érsz, megérted, miért a fenti idézet lett beszélgetésünk mottója!
Zsófi! Elmondanád, mit takar ez a négy betű?
A B.É.K.E. a Belső Értékeinket Kibontakoztató Egyesület rövid neve.
Ha megkérdezem, hogy mivel foglalkozik ez az Egyesület, akkor biztosan azt válaszolnád, hogy belső értékeink kibontakoztatásával. Ez így rendben is van! De miért van erre szükség?
Mindenkiben ott van a jó! Csak nem hiszünk ebben. Ennek az oktatási programnak a lényege az, hogy erre a jóra felhívja mindenki figyelmét és a foglalkozásokon keresztül olyan tapasztalatok birtokába kerüljenek, hogy érezzék: valóban ott van bennünk a jó. Aztán már adott a lehetőség, hogy elinduljon bennük is ennek a jónak a „kibontakozása”. Végül is mindegyikünk azt szeretné, hogy olyat adjon, vagy tegyen, ami mindenki számára jó. Fel kell hívni a figyelmünket a bennünk lévő jóra, és főleg arra, hogy használjuk is az értékeinket. Különösen akkor, ha szeretnénk, hogy a jövőben egy, a mainál jobb értékrend legyen mindenki számára az irányadó.
Említetted, hogy ez egy oktatási program! Mikor, honnan, és mi célból indult el?
1995- ben, amikor az ENSZ megalakulásának az 50. évfordulója volt, akkor a tagállamok mellette felkérték az NGO-kat (vallástól és pártállástól stb. független szervezeteket), hogy járuljanak hozzá a több hétig tartó ünnepségsorozathoz. Akkor az egyik szervezet, – egy szellemi egyetem- összeállított egy könyvet arról a 12 értékről, amit az emberek többsége a minőségi élethez nagyon fontosnak, alapvetőnek tart. Amikor ezt az UNICEF meglátta, akkor azt mondta, hogy ezt valamilyen módon be kell vinni az oktatásba. Így 1996-ban az UNICEF a New York-i Központjába az öt kontinensről összehívott 20 oktatót, akik kidolgozták a tervet, és akkor indult el a program (Living Values Education) több országban. A név magyarul azt jelenti: a bennünk lévő értékeket élővé tenni. Magyarországon 2000 óta vagyunk jelen. Azóta a pedagógus továbbképzőkön kívül, a szülői klubokon át sokféle típusú foglalkozást tartunk szinte minden korosztály részére, az óvodásoktól kezdve a nagymama korú felnőttekig.
Zsófi, te, hogy kerültél a programba, ki segített? Honnan az indíttatás?
Régi ismerősöm Anthony Strano angol tanár, aki Athénban élt, indított el az úton. Ő és társai kezdték el a programot Görögországban. Anthony tudta rólam, hogy tanár szakon végeztem, és röviddel a program indulása után, amikor itt járt Magyarországon, úgy gondolta, hogy ez egy nekem való feladat lenne. Először tiltakoztam. Nagyon tiltakoztam. De aztán Ormándy Mária tanárnővel közösen elkezdtük itt is a programot. Az első öt-hat évben Oxfordba jártunk, ahol minden évben a nemzetközi koordinátoroknak volt a találkozója, és mellette tréningek, ahol sokat tanultunk egymástól. Meg kell említenem még Sue Emery nevét is, akivel itt Magyarországon több tréninget is tartottunk, és aki mellett nagyon sokat tanultam, és egyre jobban éreztem, hogy ez nekem való és érdemes csinálni. Az évek folyamán egyre jobban magaménak éreztem a programot, kiderült, hogy sok olyan tulajdonságom van, amiket ezen tudok mozgósítani, használni, és ebben nagyon jól érzem magam.
EGY másik magyar program… Sakkjátszótér Komplex Képességfejlesztő Program
Zsófi! A kezdetek óta eltelt 17 év! Mi az, ami a mai napig erőt ad neked?
A LELKESEDÉS!! Ami attól nő, hogy látom a hatást!! Látom, hogy az a tudás, amit ezen a programon keresztül tanulok magamról és megosztom másokkal, az milyen hatással lehet, vagy van az életükre. Ez fantasztikus dolog, ez ösztökél. Ez visz tovább. Arra ösztönöz, hogy még jobban csináljam!
Azt olvastam valahol, hogy a sikeres embereknek egy titkuk van, mégpedig az, hogy mindig azt csinálják, amit szeretnek. Szerencsés vagy, úgy látom, Te is azt csinálod, amit szeretsz!
Igen, abszolút. Érdekes: Elvégeztem a tanár szakot, de sohasem tanítottam iskolában, és nem értettem, hogy miért kellett nekem tanárszakon végeznem. Amikor bekerültem ebbe a programba, akkor értettem meg ezt is. Nekem nem iskolákban kellett tanítanom, hanem az a dolgom, hogy amit ezen a programon keresztül megtanulok, azt át tudjam adni az embereknek.
Eleinte – ahogy mondtad -, tartottál foglalkozásokat, tréningeket pedagógusoknak, szülőknek, gyerekeknek. De tudom, hogy egy ideje mentális betegekkel is foglalkozol.
Eleinte UNICEF-nek az volt a javaslata, hogy a program kerüljön be az oktatásba, de aztán ezt kiterjesztették. Az oktatásban, pedagógusok és a szülők, vagyis a gyerekek közvetlen környezete az a közeg, amiben egyfajta értékrendet kapunk és aztán ebben nővünk fel. Mindenki azt az értékrendet közvetíti, aminek alapján él, nem pedig azt, amiről beszél. Ha a kettő megegyezik, az már önmagában nagyon jó, különösen, ha ebben a jóság egyre gyakrabban megnyilvánul. Igen, 6 éve mentális betegekkel is foglalkozom. Tőlük különösen sokat lehet tanulni arról, hogy az ember hogyan működik, mik a reakciói és miért. Tőlük tanultam meg azt is, hogy nem kell (nem szabad) félni se tőlük, se mástól. Mivel ők általában érzékenyebbek, ezért érzik, ha nem is mindig mondják ki, hogy mennyire szükség van arra, hogy a jóságunk szerint éljünk, hogy valóban önmagunk legyünk.
Mit csinálsz mostanság?
Mivel az Egyesület vezetője és szakmai irányítója is vagyok, ezért elég sok a dolgom. Most nem az adminisztrációra és a különböző beszámolási kötelezettségekre gondolok, hanem arra, hogy hogyan lehet a munkánkat, a programot minél több emberrel megismertetni és lehetőséget adni arra, hogy megismerjék magukat, és az életüket – a mai világnézet, értékrend ellenére – tartalmasan, értékesen éljék. Természetesen mindezek mellett foglalkozásokat is tartok.
Országon belül hol találkozhatunk az Egyesülettel?
Budapesten kívül, ahol élek, több helyen is használjuk a programot: iskolákban, művelődési házakban, könyvtárakban stb. Komlónak azonban kiemelt jelentősége van, ahol három trénerünk is él. Gerstné Ibolya, Horváth Andi, és Siroki Edit, akik – a saját munkájukon kívül – nagyon sokrétű feladatokat látnak el az Egyesületnél. Komlón, hat éve működik a Gondolatteremtő Klub, ahol az értékekről tartanak interaktív foglalkozásokat, és ahova folyamatosan újabb és újabb érdeklődők jönnek a „törzstagokon” kívül. Andi, aki óvó pedagógus nyolc évig vezetett az egyik Óvodában egy szülői csoportot, melynek az volt a különlegessége, hogy a szülőkön kívül az óvoda vezetője, több óvó néni, sőt néha tanító nénik is részt vettek a foglalkozásokon. Ők maguk fogalmazták meg, hogy a foglalkozások hatására az évek során milyen minőségi változáson ment át a szülők és az óvodapedagógus közötti kapcsolat. „Hagyományosan” a szülők legtöbb esetben csak akkor találkoznak a pedagógussal, amikor a gyerekkel valami baj van. Itt viszont, mivel a szülő pedagógus kapcsolat mássá, „emberibbé” vált, ezért sok esetben meg is előzték a problémák kialakulását, hiszen folyamatosan találkoztak, folyamatos volt köztük a kapcsolat. Ibolya és Edit, akiket foglalkozásuknál fogva az egészségügyben és az iskolákban is ismernek, középiskolákban egészségnapon, ill. a középiskolai kollégiumban, felkérésre tartanak foglalkozásokat az értékekről. Három éve kezdtünk el szintén Komlón, hathetente- két hónaponként szombaton, fél napos, belső értékekkel kapcsolatos tréningeket indítani, amelyekre minden érdeklődött tisztelettel várunk. Még egy fontos dolog, hogy tréningjeinkért, foglalkozásainkért nem kérünk pénzt, még akkor sem, ha terembérletet kell fizetnünk.
Zsófi! Megvan ebben a tevékenységben az alkotás öröme?
Feltétlenül, hiszen a saját tapasztalataimat osztom meg. Az életem ezeknek az értékeknek a mentén zajlik. Minél több tréninget tartok, annál többet profitálok. Ez segít abban, hogy változzak, hogy én magam is a saját belső értékeim szerint éljek. Későn érő típus vagyok. Az életem második szakaszában találtam meg azt, ami a legnagyobb örömöt okozza számomra. A kitartás, a lelkesedés visz előre. Mostanra érett meg bennem az a tudás, amely birtokában bátran megyek a „diákok” közé. Ebből is látható, hogy a boldogság, az alkotás öröme nem kor kérdése. Aki megtalálta a helyét, az boldog.
Köszönöm a beszélgetést!
Siroki Edit
