A járvány előtti időszakban egy jól kialakított rendszer szerint váltogattuk életszerepeinket az élet különböző területein. Anya, aki iskolába, óvodába viszi gyermekét, dolgozó nő, aki hétköznapjainak nagy részét törzsidőben munkahelyén tölti, ismét anya, aki iskola, óvoda után várja gyermekét, hazaérve játszik vele, háztartást vezető nő, aki mos, takarít, és aki vacsorával várja asztalhoz a családot este. Az elmúlt két hónap számos kihívást állított a nők elé, hiszen home office-nak aligha lehet nevezni a fennálló állapotot.
Az eddig egymást ciklikusan váltó női szerepek most egy időben érvényesülnek. Nemcsak a munkahelyen kell megfelelni adott esetben vezetőként is, hanem óvónőként, tanárnőként, házvezetőnőként, szakácsnőként és logisztikusként is helyt kell állni.
Újratervezés
Meg kell küzdeni az otthoni munkavégzés adta nehézségekkel, vezetőként különös tekintettel kell lenni ebben az időszakban a kollégákra, hiszen különböző generációk kényszerülnek a jelenlegi helyzetben távmunkára, ennek megfelelően más és más hozzáállást, segítséget igényelnek vezetőiktől. Közben pedig jól kell teljesíteni anyaként és feleségként, éles vagy kevésbé éles határokat kell húzni munka és magánélet közé.
„Az 1980-as évekig, amíg az intézményes rendszer nem terjedt el annyira, az volt a jellemző, hogy egy anya minden nap funkcionálisan főz. Nem élményfőzésről beszélünk, hanem funkcionális főzésről, azért főzünk, mert a gyerek éhes és nem akarja mindennap ugyanazt enni. Most is hasonló a helyzet, naponta ételt kell tenni az asztalra, be kell illeszteni a napi rutinba a rendszeres főzést. És ez csak egy dolog a sok közül.” – mondta Steigervald Krisztián generációs szakértő az Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK) 21. Női Vezetők Klubja eseményén, amelyet villámgyors átállás után immár 3. alkalommal online tartottak. Krisztián olyan vezető beosztásban lévő nőkkel beszélgetett a jelenlegi állapotról, akik a fent említett szerepek közt próbálnak egyensúlyozni nap mint nap.
„Eddig is meg kellett felelni a különböző elvárásoknak a munkában és magánéletben, de a jelenlegi helyzet nehézsége az, hogy egyszerre kell ellátni a feladatokat vezetőként dolgozó nőként, feleségként, anyaként, barátként, és persze ott van a házimunka, a főzés, a takarítás is. Saját magunknak kell egy olyan rendszert kialakítani, amelyben jut idő mindenre, mindenkire és hosszabb távon is fenntartható. Steigervald Krisztián szavai nagyon megnyugtatóak voltak, ő is kifejtette, hogy bár ez egy nehéz időszak, türelemmel kell lennünk saját magunk és mások iránt is, és oda kell figyelnünk a szeretteinkkel töltött minőségi időre. Sok hasznos tippet kaptunk, hogyan kommunikáljunk most kollégáinkkal, és hogyan nyújtsunk támogatást számukra ebben a helyzetben.” – mondta Dintsér Andrea, az MVÜK Zrt. Női Vezetők Klubjának vezetője.
Megfelelni az elvárásoknak
Steigervald Krisztián generációs szakértő szerint az utóbbi 10-15 évben kiszélesedtek az elvárások a nőkkel szemben. „Nagymamáink életszerepeit nagyon strukturáltan meghatározta az akkori társadalom és az életkörülményeik. Ha nem is voltak feltétlenül optimálisak mindenki számára, kétségtelen, hogy volt egy irányadó rendszer. Többnyire huszonévesen férjhez mentek, felvették férjük nevét és onnantól kezdve az anyaság és a háztartás vezetése töltötte ki életük nagy részét. Az utóbbi évtizedekben sokkal több elvárás van a nőkkel szemben. Legyenek jó anyák, jó feleségek, vezessék a háztartást és mellette dolgozzanak, adott esetben vezető beosztásban. Ez egy bizonytalan, maximalista válaszreakciót vált ki sok esetben a hölgyekből, amit sokaknak nehéz kezelni.” – árulta el Krisztián a Női Vezetők Klubja tagjainak.
Vegyülő szerepek, torzult határok
Ebben a kihívásokkal teli helyzetben sokkal inkább kiveszik részüket a gyermeknevelésből és házimunkából a férfiak. „Azzal párhuzamosan, hogy a nők szerepei eltolódtak, kissé feminizálódott a férfitársadalom. Ez a változás azt eredményezte, hogy a szerepek is vegyülnek. Egy apa is pelenkát cserél, ezáltal más kapcsolata lesz a gyerekkel, ami egy, a változások számos pozitív hozadékai közül. A mostani apák is meg akarják élni az érzelmeket, meg akarnak élni valami újat a gyermekeikkel.” – magyarázza Krisztián.
A mostani szülők úgy szocializálódtak, hogy a gyerekekkel kapcsolatos teendők és feladatok nagy részét az intézmények, az iskola, az óvoda átveszik, most pedig megélhetjük, milyen az, ha ezek a feladatok és teendők ránk maradnak. Ennek rengeteg olyan hozzáadott értéke van, amit karantén nélkül nem biztos, hogy valaha is megéltünk volna.
Krisztián konklúzióként azzal zárta a beszélgetést, hogy legyünk toleránsabbak magunk és mások felé is. Önmagában vezetőként is nehéz most helytállni ebben az időszakban, de a szerepeink közti egyensúlyozás még inkább megnehezíti a helyzetet. „Fontos az empátia és a türelem, ügyeljünk arra, hogyan kommunikálunk. Egy Baby Boomer – 1946 és 1964 között született – kolléga, aki számára a távmunka nem túl komfortos terület, teljesen más hozzáállást igényel részünkről, mint egy Y-os, 1980 és 1994 között születt, aki nem szokott hozzá a törzsidőhöz és bárhonnan képes dolgozni. Otthon pedig igyekezzünk minél több minőségi időt tölteni szeretteinkkel és kihasználni a karantén adta, valószínűleg egyszeri lehetőségeket.” – tanácsolta Krisztián.
Steigervald Krisztián Generációk harca c. könyvében bővebben olvashatunk arról, hogyan kommunikáljunk egymással, miért próbáljuk megérteni gyermekeinket, szüleinket, kollégáinkat és arról is, hogy mi a megértés kulcsa.
