Van, ami összeköt, számomra ilyen a Balaton is. Mindegy, hogy északi part, avagy déli, a nagy tó szeretete közös, még akkor is, ha valaki az ország túloldalán lakik, és csak évente egyszer látogat el hozzánk, nem érezve e tájnak őszi, avagy téli hangulatát, csak a nyári forgatagot. Vannak azonban olyanok – szerencsére – akik még ennél is többet látnak a Pannon tengerből, látják annak múltját és láttatják azokat az embereket, akiket szintén megragadott egy-egy, a Balatonhoz köthető település, tájegység.
Dr. Kovács Emőke történészként a Balaton és vidéke történetét kutatja, immáron húsz esztendeje. Oldalán friss írásai, előadásai, balatoni érdekességek találhatók.
Egy földrajzi hely szeretete nem jelenti feltétlenül annak életmű szerű kutatását. Joggal merül fel a kérdés, hogy honnan indult? Hol kezdődött maga az út, és hogyan alakult ki, hogy konkrétan a Balaton történetét fogja kutatni?
Somogyi, kaposvári születésű vagyok, a nyarakat a déli parton, Fonyódligeten töltöttem. Már gyermekkoromban meghatározóvá vált számomra e vidék szeretete, de meglehetősen keveset tudtam történetéről. Fiatal felnőttként kezdtem el csak foglalkozni ezzel a témával. Az ELTE BTK magyar és történelem szakára jártam, amikor is kikapcsolódásként, vizsgaidőszakban, az Országos Széchényi Könyvtár csöndjében irodalmi antológiákat kezdtem el olvasgatni. S egyszer csak azt vettem észre, hogy sok balatoni vonatkozású lírai és prózai szövegrészlettel találkozom. Itt villant fel a kérdés: milyen ennek a vidéknek a múltja? Mikor kezdődött a fürdőkultúra a tónál? Kik látogattak el a vidékre? A válaszokat elkezdtem keresni, így születtek meg 19-20. századi vonatkozású előadásaim, írásaim a tóról.
Milyen utat járt be, amíg eljutott idáig?
Elvégeztem az egyetemet, majd az ELTE BTK-n történettudományból – dualizmuskori témából – doktoráltam. Közben gyűltek az írásaim, publikációim a tó történetéről, s ezek összessége jelent meg. A 19. századi Balaton világa című első kötetemben, 2007-ben. Ez már nagyon rég volt, de a könyv pillanatok alatt elfogyott.
És akkor ébredtem rá, hogy ennek a témának, a Balaton történetének milyen húzóereje van és milyen erős kapocs is egyben. Ezután még inkább belevetettem magam a kutatásokba, további könyveim születtek és több évig egy nagy balatoni kutatóintézetet és könyvtárat vezettem, Siófokon.
Hogyan választja ki, hogy ki a következő? Van-e vezérelv, vagy előfordul, hogy „belebotlik” a témába?
Kutatási és szakterületem a 19-20. századi Balaton története, ezen belül is kiemelten a 19. század második fele és a két háború közti időszak. Akadnak olyan témák, amelyek mindig nyitnak új és új fejezeteket (pl. fürdőkultúra, településtörténetek), de nagyon sokszor a helyiektől vagy balatoni helytörténészektől hallok érdekességeket és azok mentén indulok el. Szinte minden történetnek van 21. századi kifutása. Mondok egy konkrétumot: az első Balaton átúszó nőről keveset tudhattunk, ezidáig. Belházi Bimbi először úszta át nőként, sikerrel a tavat, 1924-ben. Kevés forrás említi, de sikerült találkoznom unokájával, Merza Krisztinával, aki érdekes adalékokat, fotókat közölt nagymamájáról. Számos ilyen és ehhez hasonló történetem van, általában ezek könyveimben megtalálhatók.
Hogyan szerzi be a forrásokat?
Nagyon sok digitális szakmai adatbázis (levéltári, sajtó, kép) már megtalálható az interneten, de települési helytörténeti gyűjteményekben, megyei és városi levéltárakban is megfordulok. Jó források az audiovizuális anyagok is (filmek, filmhíradók), de készítek ún. oral history interjúkat, azaz személyes beszélgetéseket balatoni történetekről. Több száz kötetből álló balatoni könyvgyűjteményem pedig szinte felöleli a hazai balatoni könyvészeti anyagot, de természetesen sokat könyvtárazok is, és szívesen veszek részt olyan árveréseken, ahol balatoni vonatkozású anyagok is felbukkannak.
A hosszú és rövidtávú célok?
Sok helyre hívnak az országban, számos előadást tartok a Balaton történetéről, valamint rendszeresen publikálok. 2019. májusában jelenik meg új könyvem, a Balatoni impressziók (Sorsok-helyek-történetek a Balaton mellől). Ezt már nagyon várom, ez egy rendhagyó, tartalmas és különleges képvilágú – Fekti Vera festőművész balatoni vonatkozású festményei díszítik majd – szép, tartalmas kötetet álmodtam meg. A hosszútávú nagy tervem pedig a Balaton két háború közti (siker)történetét részletesen feltárni. De – és erre másfél éves kislányom nagyon inspirál – tervezem olyan történeti tárgyú írások elkészítését is, amely a gyermekeknek, fiatal generációnak szól, mert az ő megszólításuk is nagyon lényeges.
Ki volt a kedvence? Volt-e olyan, aki meglepte?
Nagyon kedvelem a sorstörténeteket, nem is tudok egyet kiemelni, különösen kedvelem a balatoni értékmentőket. Érdekes Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Borsos Miklós, Udvardi Erzsébet, Egry József Balatonhoz fűződő bensőséges, szeretetteljes viszonya. De vajon tudjuk-e, hogy Szinyei Merse Pál is megfestette a nagy tavat a 20. század elején? Vagy hogy az egyik legszebb, balatoni festmény Indiában született, Sass Brunner Erzsébet, Nagykanizsáról származó festőnőtől? Vagy azt a tényt ismerjük-e, hogy Siófokon a két háború közt egy francia tájkertész szinte tündérkerteket hozott létre? Sorolhatnám az érdekes történeti tényeket, mozzanatokat, amelyek nagy része számomra is meglepetésként hatott. Ezeket igyekeztem összegezni új könyvemben, mert remélem, az Olvasóknak is olyan nagy élményt fognak jelenteni ezek az érdekes és értékes történetek, mint jómagamnak.
Köszönöm a beszélgetést. Munkájához sok sikert, energiát és legfőképpen örömet kívánok. Természetesen mi, olvasók is izgatottan várjuk az új könyveket. Bízunk abban, hogy a gyermekek serkentő ereje túllépi az inspiráció fázisát, és mihamarabb mű születik belőle.
