„Beérett az elmúlt harminc év munkájának a gyümölcse”

Náray Erika a mostani évadban már túl van két színházi premieren, emellett énekesnőként számos meghívásnak-felkérésnek tesz eleget, vagyis már hónapok óta meglehetősen mozgalmas életet él. Ráadásul a népszerű művésznő december végén egy különleges zenés előadással örvendezteti meg a tisztelőit a Kálmán Imre Teátrumban.  

 Alig ért véget a Játékszín sikerdarabjának, a Menopauza című musicalnek a próbaidőszaka, rögtön utána átköltöztél a Rózsavölgyi Szalonba, ahol december 13-án mutattátok be az Amazonok – Három év múlva című előadást. Milyen lett a folytatás?

Aki látta az első részt, az tudja, hogy milyen hangulatú színdarabra számíthat. Az új történetben három év telt el a párizsi „mongúzok” -, ahogyan mi hárman, csajok saját magunkat hívjuk –  életében. Az amazonok csapata nem változott: Annie-t ezúttal is Györgyi Anna játssza, Micky-t Auksz Éva, és pedig Martine-t alakítom. A fiúk, Guillaume (Ozsgyáni Mihály) és Loïc (Héricz Patrik) is megvannak, miközben új szereplőként csatlakozott hozzánk Sztarenki Pál, Pablo szerepében. Nagyon élveztük a próbafolyamatot, annál is inkább, mert a folytatás sem kevésbé vicces, mint az első rész volt, mi több, időnként kellően megindító. Amolyan modern kori Három nővér ez a színmű, csak több benne a vígjátéki helyzet, mint a Csehov-drámában. Egy szellemes, ugyanakkor elgondolkodtató vígjáték, amelynek vannak mélységei, drámai pillanatai, emiatt is megérinti a nézőt. Egy nagyon szép történetnek a szép folytatása… (mosolyog).

A premier után már várt rád a következő nagyon is kedvedre való feladat.

Valóban, pihenésről szó sem lehetett, mert fel kellett újítanunk az Ofra Haza – A Kelet Madonnája című előadást, amit 2018 májusában, a Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü) keretén belül mutattunk be egyetlenegy alkalommal. Hozzáteszem, a mostani próbáknál az azért némi könnyebbséget jelentett, hogy az előadás háromnegyedét a zene teszi ki, és a bemutató óta nagyon sok helyen, sokszor eljátszottuk már ezeket a dalokat. Ha nem is ebben a sorrendben és ha nem is mindegyiket, de szinte mindegyik koncertbe belecsempészünk egy-egy ismertebb szerzeményt a meglehetősen sokszínű Ofra-repertoárból, aminek mindig nagy sikere van. Sőt, felléptem olyan jazz fesztiválon, ahol a szervező kifejezetten koncert formájában kérte ezt a programot.

Ofra Haza a nyolcvanas-kilencvenes években lett Izrael legnagyobb nemzetközi sztárja-énekese. Ti ketten, hogyan találtatok egymásra?

Egy nagyon kedves barátom vetette fel az ötletet, és mivel Ofra Haza azon kevés izraeli énekesek egyike, akik sikeres nemzetközi karriert futottak be, rögtön megtetszett ez az elképzelés, és nagy örömömre Vadas Vera, a ZsiMü fesztiváligazgatója is boldogan fogadta.

Magyarországon mennyire ismerik a fiatalon meghalt világhírű izraeli énekesnő dalait?

Alig-alig, leszámítva, mondjuk, az én generációmból azokat a lelkes zenerajongókat, akik annak idején gyakran nézték az MTV zenecsatornát, ahol találkozhattak Ofra néhány videóklipjével.  Egyébkénte az, hogy valójában mekkora az ő életműve, számomra is csak akkor derült ki, amikor elkezdtem beleásni magam a munkásságába.

Hogy készültél fel erre a nem mindennapi produkcióra?

Felvettük a kapcsolatot Ofra testvérével, aki készségesen segített mindenben. Sokat beszélgettünk, átnézettük vele a szövegkönyvet, hogy minden információ pontosan szerepeljen benne, mert nagyon kevés anyagot találtunk az énekesnőről. Ezen kívül héberből fordíttattam különböző szövegeket és cikkeket, és ez az egész nagyjából egy fél éves munka volt, merthogy még dalszövegeket is írtam… Ugyanis ezen az esten nemcsak héberül, arabul és angolul énekelek, hanem magyarul is adok elő dalokat, és azokat saját dalszöveggel. Illetve magának a darabnak a szövegkönyvét is én írtam, ebben Zöldi Gergely volt a segítségemre, aki profi dramaturgként rengeteg hasznos, jó tanáccsal ellátott. Az előadás másik szereplője Klem Viktor, aki egyben a produkció rendezője is.

Milyen stílusú/műfajú dalokat hallhatunk az este folyamán?

Van benne népzene, világzene, amerikai sláger, jazz, pop sláger, klasszikus tradicionális zsidó ima… És van nagy ívű himnikus héber dal is, amit a zsidó kultúrát ismerők és kedvelők abszolút preferálnak és nagyon szeretnek. Ezzel kapcsolatban a májusi bemutató után egy megható élményben volt részem: van egy nagyon aranyos idősebb zsidó barátnőm, aki az első sorban ülve hallgatta a tavaszi koncertet, és a műsor után azt mondta: ha előre tudja, hogy ilyen himnikus dalok is szerepelnek a repertoárban, akkor nem az első sorba vásárol jegyet, mert így gyakorlatilag végigsírta az egész programot. Utólag tudtam meg, hogy számára különösen kedves dalok is elhangzottak a műsorban, olyanok, amik őt emlékeztették bizonyos tragikus pillanatokra a gyerekkorából.

Szavaidból ítélve igazán kivételes estére számíthatnak az érdeklődők.

Ezért is voltam hihetetlenül boldog, amikor Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója felajánlotta a lehetőséget, hogy decemberben négyszer is előadhatjuk a Kálmán Imre Teátrumban. Alig várom! A Kelet Madonnája- produkcióban az öttagú zenekarommal lépek fel, mert úgy éreztem, hogy ebben a felállásban tudjuk méltó módon és a lehető leghitelesebben megszólaltatni Ofra legnagyobb slágereit, amelyeken keresztül bepillanthatunk ennek a különleges sorsú énekesnőnek az életébe. Az előadásban azt próbáltuk megmutatni, hogy egy mélyszegénységből érkező lányból hogyan lesz egy rendkívül művelt, tájékozott, több nyelven beszélő világsztár, aki az élete utolsó pillanatáig nagyszerű ember maradt.

Már harmadik éve vezeted a nagy sikerű Jazzrajongók című beszélgetéssorozatodat a Művészetek Palotájában. Ez a lehetőség, hogyan jött?

Volt egy önálló nagykoncertem a MÜPA-ban, aminek kapcsán komoly szakmai barátságokat kötöttem, az ott dolgozók már régóta gondolkodtak egy olyan típusú programban, ahol a beszélgetés mellett/közben zenélünk is, ahol egy picit a jazz körül mozog az egész történet, és ahol olyan művészeket, közéleti személyiségeket látunk vendégül, akik egy bizonyos színvonalat képviselnek abban, amivel foglalkoznak. Mondanom sem kell, hogy amikor felmerült a nevem a sorozat kapcsán, boldogan vállaltam a megtisztelő felkérést. Ez a lehetőség is egy nagy ajándék a számomra. Kezdve azzal, hogy minden hónapban fel kell készülnöm a leendő vendégemből, ami kifejezetten élvezek. Másrészt minden alkalommal nagyon sokat tanulok magamról, a másikról, és nem utolsósorban azokról a dalokról, amiket a beszélgetőtársam választ. A közönség kimondottan szereti ezt a programot, én is imádom, és ha most visszagondolok arra, hogy az elmúlt évadokban kik fogadták el a meghívásomat, akkor tényleg megkönnyezem a névsort. December 20-án egykori főiskolai osztályfőnököm, Szinetár Miklós volt a vendégem.Ha azt mondom, mozgalmasan telik a decembered, finoman fogalmaztam.

Ez a mostani időszak tényleg rettenetesen húzós, de közben meg mindegyik feladatom olyan, amire igazából nem tudtam és nem is akartam nemet mondani. Például, amikor felhív a Budapest Jazz Orchestra azzal a felkéréssel, hogy koncertezzek velük, az egy olyan zenei élmény nekem, amiről nem szeretnék és ha rajtam múlik, nem is fogok lemaradni. Nálam egy ilyen lehetőség prioritást élvez, ahogy a saját zenekarommal való fellépés is. Tehát ezek a munkák, még ha adott esetben rendkívül fárasztóak is, és még ha időnként zombivá is tesznek, borzasztóan feltöltenek.

Nemrég egy újságcikkben így fogalmaztál: „Életem nagy ajándéka, hogy a színészetet és az éneklést együtt csinálhatom.”

Valóban, emiatt is borzzasztó szerencsésnek érzem magam. Másrészt most érzem azt, hogy beérett az elmúlt harminc év munkájának a gyümölcse… Merthogy egyik este a MÜPA-ban beszélgetek, a másikon a Budapesti Operettszínházban lépek fel, a harmadikon a Játékszínben van előadásom, a negyediken a Rózsavölgyi Szalonban játszom, az ötödiken pedig a MOMKultban koncertezem… Ahogy mondani szoktam, az én luxusom az, hogy olyan munkákkal keresem meg a pénzemet, amiknek minden pillanatát tudom vállalni és élvezni is, és szerintem ez ma Magyarországon a lehető legnagyobb luxus. Úgyhogy egy szavam nincs… Nemrég Hernádi Jucival épp erről beszélgettünk: neki is azt fejtegettem, hogy tényleg egy szavam sem lehet, mert az idei évem igazán csodálatosan alakult. Erre Juci, aki ugyebár egy spirituális beállítottságú „lány”, megkérdezte, hogy mikor születtem, én pedig már mondtam is a dátumot: november 29-én, tehát a horoszkópom szerint Nyilas vagyok. Mire ő derűsen közölte: akkor a következő évem is ilyen sikeres és szerencsés lesz. Úgyhogy, ha mégsem lesz ilyen, akkor azt viszont Jucin fogom számon kérni.

Kiemelt kép: Gordon Eszter