Kordován Ramóna Alexandra

Kordován Ramóna Alexandra 2006.03.22-én nagyon korán mindössze 29. hétre látta meg a napvilágot egy hétgyermekes család negyedik gyermekeként. Játékból jelesre vizsgázva tanulmányait a tabi Szent Gellért Római Katolikus általános iskolában kezdte meg és jelenleg 8. osztályában tanul. Sokszor vállal közösségi munkat. Az idén indult Iskolarádió elindításában is aktívan részt vett. Az iskola kisebb generációját is igyekszik bevezetni a rádiózás rejtelmeibe. Első osztályos kora óta zeneiskolába jár. népifurulya szakon az idén végez. Szabadidejében szívesen olvas és rengeteget rajzol.  Szereti a fantasy könyveket. A versírás egy iskolai feladat feladása után kezdte komolyabban érdekelni. 


Magyar vagyok

Kedves hazám, hozzád szól a versem!

Nehéz, amit elkell mondanom, hol is kezdjem?

Otthonra találtunk, menedékre benned.

Büszke vagyok, hogy magyar lettem.

Tavak, s földek teremnek minden jót,

halászaink lovagolnak minden folyót.

Ha száz életem is lenne, akkor is verset írnék,

másvilágra magammal, csak lapokat vinnék, mire írhatok,

Mikor senki nem lát, tán én is sírhatok.

Ha száz lelkem is lenne,

magyar földön, magyar ételt enne.

Ha száz szép nő, ki engem szeret,

Csakis őt keresném, ki magyar földre vezet.

Ha száz ellenség orvul támadna,

magyar ember tőlem segítséget várhatna.

Százak estek el, a magyar földön,

Idegen föld lett nekik koporsó, börtön.

Magyarok vagyunk, büszke nép!

Ha ezer esztendő is eltelik, megmarad e kép.

Magyar zászló, életadó színe,

Nem riad meg a magyarok szíve.

Himnuszunk messze száll a szélbe,

Talpra magyarok, fegyver a kézbe!

Védjük meg e kicsiny hazát,

Védjük meg a magyarok büszke szavát!


Mint József Attila

Írtam a kiadóknak, írtam sok levelet,

De válasz nem jön, hiába kulcsoltam össze kezemet.

Kezdő költő vagyok, nincs még útjai a verseknek,

Ez a levél a kiadókhoz szól, csak kezdetnek.

Hogy is kezdjem el a dimbes-dombos utat?

Olyan érzéssel tölt el, mint a szeretet a játszó gyermekben,

mely anyja után kutat.

Hát nem így kezdte a sok költő?

Nem így kezdte, mikor csak lúdtoll volt és tintára töltő?

Hát, ha nem, akkor nem, de nem adja fel a verseket a kezem.

Mondjátok, ugyan mit írjak?

Tán én is halálom után, mint József Attila, kapok Posztumusz-díjat?


Édesanyámhoz

Anyához szól a versem.

Nehezen találok rímeket, de ehhez van kedvem.

Reggelente iskolába készített, ételt csomagolt nekem.

Megpuszilt, majd mondta: Nőj nagyra nekem szép gyermekem!

Vigyázott rám, ha beteg voltam,

Megdicsért, ha ötöst hoztam.

Folyton viccelek vele, s olykor buta voltam,

Hogy lássa, bánt, ahogy vele viselkedtem, ajándékul, neki csokit hoztam.

Milyen voltam anya régen? Mesélj Anya!

Vártál engem ébren?

Nem kértem ezt az életet, mégis megkaptam.

Magam mögött-e pár kósza sort hagytam.

Álmatlan éjszakák, örömteli reggelek,

De mégis örülök, hogy

Veletek Élhetek!

Alkotónők magazin
MAGAZIN