MIÉRT VETTEM RÉSZT A DISC 1. KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNINGEN?

Mindig szerettem tanulni. Ha lehetőségem adódik, ma is szívesen veszek részt továbbképzéseken. Ilyen volt a múlt hétvégi „DISC Kommunikációs tréning „is, amit Tátrainé Szilágyi Ágnes tartott Szegeden. Nekem már a „Célkitűző Szeminárium” is nagyon tetszett januárban a CaliVita Magyarország szervezésében, úgyhogy alig vártam a következő alkalmat és mondhatom, nem csalódtam. Ilyen jó hangulatú képzésen még soha életemben nem voltam.

Kecskeméten nagy lelkesedéssel ültem fel a vonatra Szeged felé. Már ez is elmondhatatlan élmény volt (még ha kinevettek is), mert ezer éve nem utaztam vonattal (hozzám nőtt az autóm). Röpke egy óra alatt meg is érkeztem, azután pedig hamarosan a Novotel szálló egyik termében ismerkedhettem a többi résztvevővel.

Ági nem is teketóriázott, rögtön az elején kíváncsi volt arra, hogy mit várunk a tréningtől. Mit is mondhat az ember ilyenkor, ha legalább egy csepp önismeretre már szert tett…. Úgy szeretnék kommunikálni a családommal és a tanítványaimmal, hogy nekik is jó legyen! (Aki ismer, az pontosan tudja, miért fogalmaztam így). Ági is ismer, gyorsan rátapintott a lényegre? „Illeszkedés”- mondta.

Talán elcsépeltnek tűnik, én mégis felírtam magamnak egy számomra fontos mondatot: „Az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenki úgy érez, úgy gondolkodik, ahogy ő saját maga”. Pedig sajnos, ez nem így van. NEM VAGYUNK EGYFORMÁK! „Minden ember más és más, és úgy jó, ahogy van.” Remek! Még alig kezdtük el, máris feladta a leckét. Mit is lehet tudni erről a képzésről? Egyrészt, hogy négy alapvető viselkedési formát figyelhetünk meg az embereknél, ezeket a könnyebb értelmezés kedvéért eltérő színekkel jelölik (Természetesen mindenkiben megtalálható mind a négy „szín”, melyek közül általában egy vagy két viselkedési forma dominánsabban felismerhető). Piros, sárga, zöld és kék. A két előbbi nyitott, extrovertált, a másik kettő inkább zárkózottabb, introvertált típus. Az egyik a feladatra koncentrál jobban, a másik inkább a kapcsolatokra….

A nap folyamán megismertük minden „szín” erősségét, fejlesztendő területét, jellemző öltözködési szokását, beszédét, metakommunikációját, környezetét. Világos lett az is, hogy ezek a típusok, hogyan viszonyulnak a feladatokhoz. Itt pl. azt játszottuk, hogy egy másik viselkedési típus „bőrébe bújva” hogyan viselkednénk egy kiránduláson. (felkészülés, mit visz magával, hogy viselkedik, mennyire fontos számára a célelérés, mi motiválja. A játék végére egyértelműen kiderült, hogy minden viselkedési típus másképp áll a feladatokhoz, másra koncentrál, más a fontos számára és más motiválja. A ránk jellemező domináns viselkedés típust szintén egy játék során derítettük ki. Talán nem is kell mondanom, mennyire fontos tisztában lenni a saját viselkedés típusunkkal. Ha tudjuk, hogyan viselkedünk, és megismerjük a tőlünk eltérő viselkedési típusú emberek jellemzőit, akkor már azt is tudjuk, hogy miért, és milyen reakciót válthatunk ki a másik emberből. Jókat kuncogtam, amikor „szembe jött” velem néhány fontos információ. Például nekem „pirosként” sokat kellene javítanom a diktatórikus viselkedési formámon. Ezt igazolta az élet is, amikor néhány hete ezt a rövid választ kaptam a 13 éves fiamtól (miután az Olvasó Derby-vel kapcsolatos könyvet ellentmondást nem tűrően elolvastattam vele): „Anya, te egy diktátor vagy!”

Nos, tényleg. Részben tisztában voltam eddig is a hiányosságaimmal, és a képzés még inkább rámutatott, hogy mely területeken fejlődhetek. Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyakran tapasztalom, hogy az egyik emberrel nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerülök, míg a másikkal akkor sem, ha minden erőfeszítést megteszek. Sokszor fordul elő olyan is, hogy akaratom ellenére megbántok másokat. Egész egyszerűen azért, mert neki pl. az a fontos, hogy jól érezze magát a bőrében még egy feladat megoldása közben is. Én pedig mindenáron el akarom végezni a feladatot. Mostanában legtöbbször a családban fordul ez velem elő, elég sok konfliktusunk volt/van a párommal azért, mert más típusok vagyunk. Természetesen próbáltam korrigálni ezeket már korábban is, de sajnos kevés sikerrel. Úgy érzem, a tréningen hihetetlen segítséget kaptam, szóval most már meg tudom oldani a feladatot. Ha figyelek arra, hogy a párom, a gyerekem, az ügyfelem milyen típus, akkor hozzá tudom igazítani a kommunikációmat. Hiszen a cél az, hogy mindkét fél elégedett legyen, hosszú távú, bizalmi kapcsolat alakuljon ki és maradjon is meg. (vagyis a „nyersz-nyerek” helyzet).

Természetesen megtanultuk – CaliVitára szabva is – hogy melyik típusnak mi a fontos az üzletépítés és a termékek eladása szempontjából. Hárman alkottunk egy csoportot, ahol eladóként, vásárlóként és megfigyelőként is szerepeltünk. A vásárló általában a magáétól eltérő színbe bújva jelent meg egy találkozón, amit az eladónak ki kellett deríteni és ennek függvényében igyekeznie kellett illeszkedni az ügyfél viselkedési típusához és annak megfelelően kellett beszélgetni vele. Nekem nagyon nehezen ment az eladói szerep is és a másik „szín” bőrébe bújás is. Ennek ellenére élveztem minden percét.

Haza fele a vonaton azon elmélkedtem, hogy ezt a tudást elsősorban itthon, a családomban szeretném kamatoztatni. Nagyon fontosnak tartom, hogy igazi családként tudjuk működni, ehhez viszont elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. Közben az is eszembe jutott, hogy a tanultakat remekül alkalmazhatom tanárként is (az iskolában és a magán tanítványaimnál egyaránt). Meggyőződésem, hogy újságíróként sem mindegy, hogy az interjúra kiválasztott személyhez milyen módon tudok közelíteni. Ha a típusának megfelelően, akkor nyert ügyem van. Viszont, ha nem, akkor az is előfordulhat, hogy nem lesz semmi a cikkből….

Nagyon szerencsés vagyok, mert az élet szinte minden területén tudom alkalmazni a vasárnap elhangzottakat. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!