A minap egy filmet nézve és kicsit kritikusabban szemlélve gondolkodtam el azon, hogy miért fordulhat elő az, hogy amíg a való életben elvileg küzdünk a nemi egyenlőségért, addig a filmek ontják magukból ennek az elvnek ellentmondó tartalmakat. A nő, mint olyan, még mindig egy minden terhet elbíró, egyszerre több szerepben is helytálló, dolgozó, gyereket nevelő, férjét szerető de másodrangú egyén. Bizonyos értelemben átmeneti időszakot élünk, mert már megjelentek a fent említett jelenség ellen létrejövő mozgalmak és egyre többen emelik fel hangjukat a női egyenjogúságért, de a többségi társadalom még mindig nem tud felzárkózni ehhez az elmozduláshoz. Vagy arctalanul, az online térben igen, de a mindennapokban nem, vagy éppen fel sem ismerik azokat a helyzeteket, amikor felemelhetnék, fel kellene emelniük hangjukat.
A nemek közti bérkülönbségről viszonylag már sokat hallani, aki kicsit is követi az aktuálpolitikát, az tudja, hogy napirenden van – bár érdemi cselekvés csak elvétve történik. Más kérdés viszont – bár idetartozik – a média által sugárzott tartalom. E tekintetben, sokkal lassabb a fejlődés, a rendezők, vagy éppen a fogyasztók gondolkodása még mindig nem formálódik megfelelőképpen a változáshoz. Amerika, bár messze van, de véleményformáló ereje meghatározó – ha nem a legmeghatározóbb – Európa és a világ társadalmára nézve, ezért sem mindegy, hogy milyen termék jön ki az álomgyárból. Az utóbbi években az is felbolydulást okozott, amikor kitudódott, hogy a női szereplők kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál a hollywoodi filmekben. Ha a bérkülönbséget és a nemi szerepek megjelenítését összevonjuk, egész elgondolkodtató képet kapunk. Egy 2015-ben megjelent cikk foglalkozik a témával, amelynek megfogalmazása nagyon találó: „A nő Hollywood négere”. Foglalkoztatás szempontjából is és az alkotásokban megjelenített szerepeik tekintetében is többnyire erősítik a sztereotípiákat.
A bollywoodi filmekben még rosszabb a helyzet, ezen filmek többsége durván hátrányos helyzetben ábrázolja a nőket. Az IBM és két delhi-i székhelyű intézmény elemzésében 4000 hindi filmet vizsgáltak, amelyből az derült ki, hogy a filmekben ábrázolt nők, beleértve a főhősöket is általában felszínesek és durva torzításoknak vannak kitéve. Azonban ez nem korlátozódik szigorúan a hindi filmekre, minden ország filmjeiben találunk példát a képernyőn megjelenő szexizmusra. Az elemzésben az olvasható, hogy a vizsgált filmek tekintetében egy cselekmény leírásakor a férfiak átlagosan 30-szor szerepelnek, míg a nők 15-ször. Ez azt sugallja, hogy a női szerepek kevésbé fontosak, valamint a szereplők jellemzése is sokatmondó: a nőket általában külső tulajdonságaik alapján jellemzik, a férfiak viszont erősek és sikeresek. További érdekesség, hogy az „ideális nő” jellemzője – a filmelőzetesek alapján – az alázatos, önfeláldozó, irányítható, a „rossz asszonyok” individualisták, szexuálisan agresszívek és nem alázatosak. Foglalkozások szempontjából a férfiak viselik a tipikusan népszerű, a való életben is jól fizető szakmákat; az elemzett filmekben a legtöbb történetben a férfiak 32 százaléka volt orvos, ellenben a nők 2 százalékával. A filmek plakátjain túlnyomó többségben azonban nők szerepelnek, ezzel is vonzóvá téve a filmet a közönség számára, a filmleírásokban viszont 80 százalékban férfiak szerepelnek.
Ezt is OLVASD el!
Mindezeken túl, mint a legtöbb esetben, itt is a tendencia az, amire oda kell figyelnünk. A 2015 és 2017 között megjelent filmek esetében 11,9 százalékában voltak nők a központi szereplők. A 70-es években 7 százalék volt ez a szám, ami egyértelmű javulás, azonban, ha megfigyeljük az eltelt időt, azt láthatjuk, hogy ez sajnos nem túl jelentős.
Kunert Annamária
A szerző a Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozatának vezető-helyettese
