A válasz egyértelműen a generációs különbségekből következik. A „Bezzeg, amikor én fiatal voltam…” vagy a „Bezzeg az én időmben…!” mondatok bizony könnyen kicsúsznak a szülők szájából. Teljesen jogosan, hiszen szülőként csak a saját tapasztalatainkra tudunk támaszkodni. Viszont a mi tapasztalataink, már nem biztos, hogy működnek a mai világban.
A generációk közötti szakadék kialakulásának rengeteg oka lehet, többek között az eltelt idő alatt végbement társadalmi, gazdasági és kulturális változások, illetve az információs technológia fejlődésével megjelent új eszközök, amelyek gyökeresen átalakították az emberek életének addig megszokott menetét.
Nézzük, mi a helyzet a mai X-, Y- és Z-generációs korosztályok közötti különbségek háza táján!
X-generáció / 1964–1979
Ők a mai kamasz korosztály szülei, akik a Kádár-korszakban nőttek fel, és akik számára ez a világ még zárt hely volt. A rendszerváltás idején váltak nagykorúvá, amikor a gyermekkorukban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, viszont az új rendszer még kiismerhetetlen volt. Kinyílt előttük a vállalkozások világa, az addig biztonságosnak vélt lét a kapitalista szemléletmód által megtelt lehetőséggel és egyben bizonytalansággal. Megnyílt az út egy jobb élet megteremtésére, amivel egyidejűleg megjelent a félelem érzése is. Így ez a korosztály folyamatos harcban van környezetével és önmagával, hogy igényeinek megfelelő státust és jövedelmet érjen el. Azt tapasztalta, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, nem lehet kiengedni. Ők tehát a munka világába élnek és hajtanak!
Ami a digitális technológiát illeti, ugyan már fiatalon megismerték, de a következő generációkhoz képest csak „digitális bevándorlóknak” tekinthetők. Előnyben részesítik a személyes kapcsolatokat, a telefonálást, a papíralapú könyvolvasást, a személyes vásárlást, a készpénzes fizetést stb.…
Y-generáció / 1980–1994
Ők a mai fiatal felnőttek. Különlegesek, hiszen gyerekként sokkal többet foglalkoztak velük szüleik, mint bármely előző generációval. Ez jól érzékelhető abban is, hogy sok 20-30 éves fiatal még ma is szívesen él otthon a „mamahotelben” részben a kényelem, részben a gyereküket elengedni nem akaró szülők miatt. Ez a korosztály gyakorlatilag beleszületett a „technikai őrületbe”.
Ők még hosszútávra terveznek, de nagyon fontos számukra, hogy jól érezzék magukat. Kiemelten kötődnek a barátaikhoz, akikkel már a közösségi médiaoldalakon tartják a kapcsolatot. Számukra már nyitott a világ, ami által külföldi barátságokra is szert tesznek.
Elsőrendű fontosságú számukra a SIKER, a PÉNZ és a KARRIER!
Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel a munka világát tekintve sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetbe lépnek ki, mint a korábbi nemzedék! A fiatalok azt látják, hogy a jólétért nagy árat fizettek a szüleik. Tönkrementek egészségileg, miközben kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. Ők már nem hajlandóak erre, nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érjenek el, jól keressenek. Mindemellett felszínes életet élnek, a lojalitást, az engedelmességet nem ismerik, inkább versengőek és lázadóak. Hiába könnyíti meg azonban a technika az életüket, az Y-nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania, karriert építenie kell. Pontosan emiatt a tulajdonságuk miatt vannak fokozottan kitéve a mobbingnak, vagyis a munkahelyi pszichoterrornak. Egy érdekvezérelt világban élnek, ahol, ha nem igyekeznek, elvesztik értéküket, és partvonalra kerülnek.
Z-generáció / 1995–2010
Ők a mai általános iskolába, középiskolába és főiskolára járó nemzedék! Igazi „digitális bennszülött” generáció, akik már akkor is kezelték a technológiai kütyüket, amikor még beszélni sem tudtak. Idejük jelentős részét a virtuális világban töltik. Online csetelnek, beszélgetnek, ismerkednek. Ennek a generációnak az információhoz, a tudáshoz és a tanuláshoz való viszonya teljesen eltér az előző generációk felfogásától. Online térben, egy állandóan ingergazdag környezetben mozognak, melyben viszonylag nehezen tűrik a monotóniát.
Nagyon nehezen igazodnak a munka világára jellemző hierarchikus, tekintélyelvű és formális környezethez. Óriási a szabadságvágyuk, és nem tűrik a nyomást. Ha valaki vagy valami nem felel meg az igényeiknek, akkor könnyen és gyorsan váltanak a jobb feltételekért. Ebből következően nem is diplomagyűjtők, hiszen sosem lehet tudni, hogy mire lesz szükség… Ha jobb a feltétel, rugalmasan megtanulnak bármit, hogy abban jobban érezzék magukat.
Ez a generáció komoly kihívást jelent az oktatásnak és a munkahelyeknek, mivel egyáltalán nem lojálisak!
Mit kezdjünk mi, szülők ezekkel a generációs különbségekkel?
Az első és nagyon fontos dolog, hogy lássuk be, nem vagyunk egyformák! Legyünk tisztában azzal, hogy igenis vannak generációs különbségek. Az alkalmazott generációelmélet nagyon sokat segít a gyerekek megértésében és a velük való kommunikációban. Másképp tanulnak, másképp ismerkednek, más értékek mentén élik az életüket, továbbá más okoz számukra szorongást, stresszt. Természetesen ezeket a különbségeket nem szabad a probléma hárítására használni (pl.: „Azért ilyen, mert Y- vagy Z-generációs.”), hiszen az nem visz közelebb a megoldáshoz.
OLVASD el ezt is!
Az alapvető szükségek, igények, nehézségek nem változnak, viszont az alkalmazható eszközök, feltételek és megoldások igen!
Továbbra is óriási szerepe van a szülői szeretetnek, a megfelelő kommunikációnak és annak elfogadásának, hogy a mi régi megoldásainkat ma már más megoldásokkal is be lehet helyettesíteni. Bízzunk a mai fiatalokban, miközben azzal támogathatjuk őket a legjobban, hogy jó kérdésekkel elgondolkodtatjuk őket! Persze tanácsot adhatunk, de ismerve lázadó énüket, azokat általában élből lecsapják. Sokkal jobb, ha engedjük őket ráébredni a megoldásokra, amelyeket talán majd ki is próbálnak!
Kövess bennünket a FACEBOOK-on is!
