Az egyre növekvő mértékű lakhatási problémákra még mindig nincs kielégítő válasz, pedig minden hetedik magyar érintett! Hogy milyen gondokat okoz a jelenség és hova vezethető vissza ennek kialakulása, az meglehetősen összetett.
Magyarországon folyamatosan növekszik azok száma, akik lakhatási gondokkal küszködnek. Országos problémáról beszélünk, a téma nem csak a fővárost érinti, pedig a lakhatás az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. Nem csak azt nevezzük lakhatási problémának, ha valakinek nincs hol laknia, hanem azt is ha nem megfelelő színvonalon tud lakni, nem tudja megfelelően fűteni lakását, de akár az is, ha valaki nem érezheti magát biztonságban ott, ahol lakik, például családon belüli erőszak miatt. Magyarországon még mindig félmillióan élnek félkomfortos vagy komfort nélküli lakásokban. A problémakörnek általánosan a nők jobban ki vannak téve, mint a férfiak, a kisgyermekes, egyedülálló nők pedig a leginkább veszélyeztetett csoport, ebből a szempontból.
Hazánkban a rendszerváltás után kezdett egyre láthatóbb problémává válni és a 2008-as gazdasági válság óta csak még jobban növekszik az érintettek száma. Ez egyrészről a Kádár-korszak ideológiájára vezethető vissza, ekkor még központi szerepe volt a társadalmi egyenlőségnek, amit a gyakorlatba is igyekeztek átültetni a döntéshozók. Ebben az időszakban még gondoskodtak arról, hogy a lakosságnak legyen hol laknia és az megfizethető legyen. Persze ekkor is voltak kegyeltjei a rendszernek, de a lakások túlnyomó többsége az arra rászorulókhoz került.
Szakértőinktől még többet ITT találsz!
A rendszerváltás után azonban az állam szinte teljesen kivonult a lakásépítésekből és a lakáspolitikai szempontok is megváltoztak. 1990 előtt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felelt a komplett lakhatással kapcsolatos témákért, azonban 1990 után a minisztériumot szétszabdalták, így az egyes területek különböző minisztériumokhoz kerültek. Az állami lakáspolitika helyett az önkormányzatok önálló jogkört kaptak, hogy saját lakáspolitikát csináljanak, amelyhez azonban forrás nem állt rendelkezésükre. Így egy látszatintézkedésen keresztüli megszorítás történt, amely előirányozta a következményeket. A lakáspolitikai intézkedések egyre inkább a felsőbb társadalmi rétegeket célozták, amely a társadalmi egyenlőtlenség melegágya lett. A tendencia 2010 után még inkább fokozódott, a központi intézkedések is elsősorban a középosztály felső rétegét célozzák meg (CSOK, áfacsökkentés).
Napjainkban az ingatlanok rohamos drágulása jelent még komoly kihívást, amit sajnos nem követnek ugyan ilyen ütemben a bérek. Az alábbi ábrán 4 év változását láthatjuk Budapestre vetítve. Az ábra magáért beszél, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ha a növekedés meg is állna, egy jókora szakadékot kellene betemetni, ami már önmagában kihívást jelent.
Forrás: KSH
Az ingatlanárak mellett, jelenleg, többi európai országhoz képest Magyarország a legmagasabb közüzemi árakkal rendelkezik a vásárlóerőhöz képest. A gazdasági kockázatokon túl a nem megfelelő minőségű lakhatási körülmények, illetve a fedélnélküliség komoly egészségügyi és mentális kockázatokat rejt magában. Aki nem rendelkezik saját tulajdonnal, annak az elképesztően magas albérletárakkal kell szembenéznie, amelynek mérséklésére egyelőre semmilyen központi intézkedés nem született. Öt év alatt, 2011 és 2016 között 87 százalékkal emelkedett a bérlakások átlagos, egy négyzetméterre számított ára. Ilyen körülmények között, az egyén társadalmi lehetőségei is jelentősen lekorlátozódnak és mindemellett az állam szociális ellátórendszerére is jelentős terhet ró. Komoly kihívást jelentenek a demográfiai változások és a migrációs trendek is, amelyek újabb beruházások irányába mutatnak, különösen a nagyvárosokban. A lakhatási kérdések megválaszolása és a problémák megoldása elsősorban a tagországok feladata, amelyet nemzeti szinten kell kezelniük az országoknak. Azonban az Európai Bizottságnak fontos szerepe van az ezzel kapcsolatos különböző intézkedések vonatkozásában, mint például a versenypolitikák szabályozása az általános gazdasági érdekeknek való megfelelésről, vagy az állami támogatások ellentmondásos alkalmazása a különböző helyzetekben, stb. A Szociális Jogok Európai Pillére dokumentum az állampolgárok szociális jogait emeli uniós szintre, amely érinti a lakhatási kérdéseket is.
A jelenlegi rendszer talán legnagyobb hiányossága, hogy nincs egy átfogó lakáspolitikai koncepció, amely mentén egy folyamatos javulást lehetne elérni a lakhatási problémák kezelése tekintetében, valamint a kormányzati intézkedések többsége csak egy szűk társadalmi szegmensnek kedveznek, akik többnyire a jobb módúak közül kerülnek ki. Ilyenek például a CSOK, a rezsicsökkentés, de ide sorolható a devizaadósok megsegítésére irányuló intézkedések is. Egyenlősítő szakpolitikára lenne szükség, amely a forrásokat a leginkább rászoruló társadalmi csoportokhoz irányítja és azoknak nyújt valós segítséget, akik a társadalom peremére szorultak és valóban segítséget igényelnek.
VÁRUNK, GYERE!
Kunert Annamária
